Szatmáry Rozália Hanna a tudományos diákkörnek (TDK) köszönhetően már középiskolásként megismerte a tudományos élet izgalmait. Rozi mindig is kíváncsi természet volt, de gyerekként még nem a kutatói pálya, hanem az orvosi hivatás vonzotta. Már az általános iskolás évei alatt sem konkrét tantárgyak ragadták meg a figyelmét, többet jelentett számára, hogy hogyan tanították:
"Sosem a téma volt fontos, hanem hogy a tanár értse és élvezze az anyagot, szeressen tanítani, lehessen tőle kérdezni. Nem akartam elköteleződni semmi mellett, de a matek- és informatikatanáraimnak sokat köszönhetek."
Egyszerre több kutatás? Miért ne!
Már mint az Óbudai Egyetem hallgatója válaszolt a kérdésekre, ahová viszonylag egyenes út vezetett, hiszen nemcsak a testvére tanul itt, de az édesanyja is ebben az intézményben tanít, emellett középiskolásként a kutatásait is ezen az egyetemen folytatta a Társadalom, Informatika és Gazdaság Kutatócsoporton belül. Kutatni nem most kezdett el: 10. osztályos kora óta minden félévben ír egy TDK-dolgozatot, 2023-ban Junior Pro Scientia Aranyérem kitüntetésben részesült. Bár mérnökinformatikusnak tanul, a kutatásai túlnyúlnak a szakterületén. Társadalomtudományi és közgazdasági kérdésekkel is foglalkozik, a 2025-ös OTDK-ra például négy dolgozattal készült két különböző szekcióban. Kutatásainak középpontjában jelenleg a női fertilitási problémák interdiszciplináris vizsgálata áll, amelyben az Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Program (EKÖP) támogatásával és témavezetője, Dr. Sápi Johanna vezetése mellett mélyed el.
"Ezzel az ösztöndíjjal már szemmel látható pénzt is lehet keresni, ami nagy változás a középiskolás kutatásokhoz képest"
- teszi hozzá.
A tudományos közösség magabiztossá tesz
A TDK nemcsak szakmai fejlődést hozott számára, hanem a magabiztosságát is növelte.
"Van egy emlékem még kilencedikből: földrajz előadást kellett tartanom, és annyira izgultam, hogy még a levegőt is nehezen vettem, nagyon nehezemre esett mások - akár csak az osztálytársaim - előtt megnyilvánulni"
- meséli most már nevetve a néhány évvel ezelőtti kellemetlen pillanatot. A dolgozatok prezentálása nagyon jól felkészít az ilyen helyzetekre, azóta is folyamatosan keresi a lehetőségeket, hogy minél több embernek megmutathassa a munkáját. Ez nemcsak a tudományos közegben, hanem a hétköznapi kommunikációs kihívások során is előnyt jelent.
"A tudományos közegben nagyon kedvesek azokkal, akiken látják az igyekezetet. Ezeket az emberi kapcsolatokat tartom a legfontosabbnak, mert a beszélgetések gyakran teljesen új perspektívákat nyitnak a kutatási projektjeimben is. Olyan ötleteket adnak, amiket a mesterséges intelligencia nem tudna."
A kutatás jövője, a jövő kutatói
Attól egyáltalán nem tart, hogy az AI elvenné a munkáját. Egyetemistaként viszont nagyon hálás ezekért az új eszközökért, mert sok olyan tudományos cikket sikerült megtalálnia az AI segítségével, amelyek egyébként csak fizetős adatbázisokban vagy a világháló olyan rejtett zugaiban lennének fellelhetők, ahol eszébe sem jutna keresni azokat. Örül annak, hogy ezek az akadályok leomlanak azok előtt, akik kutatással szeretnének foglalkozni, hiszen szerinte a kezdeti lépések megtétele a legnehezebb.
"TDK-t tényleg bármiből lehet írni, és nem kell elsőre feltalálni a spanyolviaszt. Csak kezdd el olvasni a szakirodalmat, az majd segít mélyebben megérteni a témát. Ezután, ha találsz valamit, ami megragadta a figyelmedet, már le is lehet szűkíteni a témát. A legfontosabb, hogy olyan témát válassz, ami tényleg érdekel. És ha érzel magadban affinitást, vágj bele! A TDK kiemel a diákok közül, összeköt másokkal, lehetőségeket teremt. Minden munka, amit belefektetsz, többszörösen megtérül."
Az idei, 37. OTDK-ról további hírek és információk weboldalukon és Facebook oldalukon találhatóak.
Az OTDK digitális kommunikációját a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság támogatja.