1995. május 23-án a Sun Microsystems útjára indította a Javát, egy akkor még szerény, de forradalmi ígéretekkel kecsegtető programnyelvet. A "write once, run anywhere" szlogen nemcsak hangzatos marketingfogás volt, hanem egy valódi válasz a kilencvenes évek széttöredezett és kaotikusan fejlődő IT-világára. Harminc évvel később a Java továbbra is az egyik legmeghatározóbb nyelv az iparban, és olyan helyeken fut, ahol stabilitás, megbízhatóság és hosszú távú kompatibilitás az elsődleges.
A Java titka már a kezdetektől a platformfüggetlenség volt, amit a Java Virtual Machine révén ért el. A JVM lehetővé tette, hogy a bytecode bármilyen operációs rendszeren fusson, amelyhez létezik kompatibilis JVM, ez a függetlenség pedig ideális volt a heterogén vállalati környezetekben. Az évek során a nyelv API-ja és osztálykönyvtárai jelentősen bővültek, de mindig különös figyelmet fordítottak a visszamenőleges kompatibilitásra. A régi kód ritkán igényel újraírást, ez pedig aranyat ér egy olyan világban, ahol a leállás milliókat jelenthet.
A nyelvi újítások sosem érkeztek gyors ütemben, de amikor jöttek, jól megfontoltan tették. A generikus típusok, az annotációk és a lambda kifejezések ugyan későn kerültek be a nyelvbe, de úgy integrálták őket, hogy ne törjék meg a Java korábbi ígéreteit. Java 5, Java 8, majd Java 17, mindegyik mérföldkő volt a nyelv fejlődésében. A modulrendszer, a var bevezetése, a pattern matching és a memóriakezelési fejlesztések fokozatosan modernizálták a nyelvet anélkül, hogy elvesztette volna konzervatív, vállalati fókuszát.
A Java azonban nem ragadt a múltban. A felhő korszakában új életre kelt. A GraalVM például lehetővé teszi, hogy Java-alkalmazások natív gépi kóddá forduljanak, jelentősen csökkentve az indulási időt és a memóriahasználatot, ami létfontosságú a konténeres vagy szerver nélküli környezetekben. A Panama projekt révén a Java már nemcsak tisztán Java világokban mozog: natív C/C++ könyvtárakhoz is könnyedén kapcsolódhat, ami új távlatokat nyitott meg a nagy teljesítményű számítások és a gépi tanulás területén is.
A nyelv jövője is biztos lábakon áll. A Project Leyden célja a gyorsabb indulás és kisebb memóriahasználat, a Lilliput pedig az objektumok fejléceinek optimalizálásával foglalkozik. A rekord típusok, az új switch szintaxis és az egyre bővülő pattern matching lehetőségek pedig megmutatják, hogy a Java nem csupán túlél, hanem fejlődik is, ha nem is villámgyorsan, de átgondoltan.
A nyelv atyja, James Gosling ma hetvenéves, és visszatekintve büszkeséggel beszél a nyelvről, amely emberek millióinak alakította ki a karrierjét. Ugyanakkor nem fél kritikát is megfogalmazni, különösen az AI-hype kapcsán, amit szerinte túlnyomórészt szemfényvesztés. A kódgeneráló eszközöket hasznosnak tartja az egyszerűbb feladatokra, de a komolyabb projekteknél már nem bízik bennük.
A Java harmincadik születésnapja nemcsak nosztalgia, hanem egy mérföldkő is a szoftverfejlesztés történetében. Kevés nyelv tudta ilyen hosszan megőrizni relevanciáját anélkül, hogy újra és újra önmagát kellett volna kitalálnia. A Java a mai napig ott van a logisztikai rendszerek, pénzügyi szolgáltatások és felhőalapú mikroszolgáltatások mögött. Nem a divatot követi, hanem a valós problémákra ad stabil válaszokat, és lehet, hogy ezzel a hozzáállással még csak most jön a java.
