A Linux hívei régóta mondják, hogy ez lenne a legjobb menekülőút azoknak, akiknek elegük van a Windowsból vagy nem kérnek az Apple zárt világából. Ebben sok igazság van. A Linux gyors lehet, letisztult lehet, és sokszor kevésbé idegesítő, mint amit a nagy riválisok művelnek. A gond csak az, hogy a legtöbb ember nem operációs rendszert akar választani, hanem egyszerűen csak használni akarja a gépét. És itt jön a Linux egyik legnagyobb baja. Túl sok mindent kell eldönteni már az elején. Melyik disztribúció legyen. Milyen felület legyen rajta. Melyik változat kinek való. Ubuntu, Mint, Fedora, Zorin, Pop!_OS, Debian, és még hosszan lehetne sorolni. A linuxos közeg ezt szabadságnak látja, az átlagfelhasználó viszont inkább zűrzavarnak. Aki csak levelezni akar, böngészni, filmet nézni, dolgozni vagy esetleg játszani, azt ez az egész nem lelkesíti, hanem elbizonytalanítja.
A legtöbb ember nem azért ül le a számítógép elé, mert érdekli maga a számítógép. Azért ül le elé, mert el akar intézni valamit. Meg akar nyitni egy dokumentumot, be akar lépni a netbankba, fel akar tölteni egy képet, vagy el akar indítani egy játékot. Neki az operációs rendszer nem hobbi, hanem háttér. Minél kevesebbet kell róla gondolkodni, annál jobb. A Linux viszont túl gyakran már az első percben arra kényszeríti, hogy technikai döntéseket hozzon.Ez a lelkesebb felhasználóknak persze nem probléma. Sőt, sokaknak pont ez benne a jó. Lehet állítgatni, testre szabni, kísérletezni, új dolgokat kipróbálni. Csakhogy ami a hozzáértőbb közegnek élvezet, az egy átlagos felhasználónak felesleges pluszteher. Ő nem akar három estét eltölteni azzal, hogy melyik Linux lenne a legjobb neki. Azt akarja, hogy valaki mondja meg világosan, ezt válaszd, ez működik, kész.
A Linux desktop ezért hiába jobb ma sok mindenben, mint régen, továbbra sem tud igazán közel kerülni a tömegekhez. Nem azért, mert rossz lenne, hanem mert túl bonyolultan kínálja magát. A választék papíron jól hangzik, a gyakorlatban viszont könnyen bénítóvá válik. Ugyanaz történik, mint amikor valaki túl sok sorozat közül próbál választani egy streamingoldalon, csak itt nem egy esti filmet keres, hanem azt, milyen rendszer fusson a számítógépén. Pedig a Linuxnak most lenne igazán esélye. A Windows egyre több embert fáraszt ki a reklámokkal, a kéretlen újdonságokkal és azzal, hogy néha úgy tűnik, mintha a saját felhasználói helyett valami másnak akarna megfelelni. Ilyenkor sokan eljátszanak a gondolattal, hogy váltani kellene. Csakhogy amikor körbenéznek a Linux világában, nem egy egyszerű, könnyen érthető ajánlat fogadja őket, hanem egy rakás név, irányzat és tanács, amelyek sokszor még egymásnak is ellentmondanak.
A Linux legnagyobb ereje tehát közben a legnagyobb gyengesége is. A szabadság önmagában nem elég, ha közben az ember elveszik benne. A legtöbb felhasználó nem több lehetőséget akar, hanem kevesebb bizonytalanságot. Nem azt akarja érezni, hogy egy klub küszöbén áll, ahová csak akkor léphet be, ha előbb megtanulja a szabályokat. Hanem azt akarja, hogy legyen egy egyszerű, megbízható választás, ami működik. Amíg ezt a Linux világa nem érti meg igazán, addig mindig ugyanoda fog visszajutni. Technikai szempontból erős marad, lelkes közössége lesz, és mindig lesz egy hangos réteg, amely szerint már csak egy hajszál választja el a nagy áttöréstől. A valódi áttöréshez viszont nem még több választás kellene, hanem kevesebb. Kevesebb vita, kevesebb zavar, kevesebb belépési küszöb. Mert az átlagfelhasználó nem szabadságharcot keres egy operációs rendszerben, hanem egy gépet, ami egyszerűen teszi a dolgát.
