A mesterséges intelligencia már egyáltalán nem számít különlegességnek a magyar egyetemisták körében. A Siemens Zrt. és az UNIside közös kutatása szerint a megkérdezett hallgatók 75,3 százaléka legalább hetente, sokan pedig naponta többször is használ valamilyen AI-eszközt. Ez jóval magasabb arány annál, amit a már dolgozók körében mértek: egy 2026 májusában készült Gallup-felmérés szerint a munkavállalók nagyjából fele használ AI-t, napi rendszerességgel azonban csak 15 százalékuk. A hallgatók többsége ráadásul nem az egyetemen sajátítja el ezeket az ismereteket. Mindössze 3,6 százalékuk vett részt szervezett, AI-val foglalkozó egyetemi órán, miközben 41,7 százalék már készségszintű felhasználónak tartja magát, 10,5 százalék pedig kifejezetten profinak, aki rendszeresen és sokféle prompttal dolgozik. A számok alapján a hallgatói gyakorlat sok helyen gyorsabban fejlődik, mint az intézményi oktatás.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyetemisták feltétel nélkül elhisznek mindent, amit az AI válaszol. Egy tízfokú bizalmi skálán az átlag mindössze 4,5 pont lett, vagyis a többség fenntartásokkal kezeli a kapott információkat és igyekszik azokat visszaellenőrizni. Azok, akik kevésbé jártasak az AI használatában, átlagosan 3-as bizalmi szintet jelöltek meg, míg a gyakori felhasználóknál ez 5 pontra emelkedett. A kutatás szerint az AI jelenleg elsősorban szövegírásban és összefoglalók készítésében bizonyul hasznosnak az egyetemisták számára. Előbbi 7,9, utóbbi 7,6 pontot kapott a tízes skálán. A hallgatók szerint a forráskutatás és a szöveges feladatok során spórolják meg vele a legtöbb időt. A kódírás már jóval megosztóbb, összesen 4,7 pontot kapott, míg a kép- és videógenerálás hasznosságát 5,4-re értékelték.
Az egyes szakok között azonban komoly különbségek vannak. Az informatikus hallgatók 7,1 pontra értékelték az AI kódírásban nyújtott segítségét, a műszaki képzéseken ez 5,5 pont volt, míg a humán szakokon mindössze 3,7. A gazdasági és társadalomtudományi képzéseken ezzel szemben a szövegírás és a fordítás számít a legfontosabb felhasználási területnek. Az egyetemek szabályozásával a hallgatók összességében valamivel elégedettebbek, mint azt talán várnánk. A saját intézményük AI-használatra vonatkozó szabályait egy négyfokú skálán átlagosan 3,3 pontra értékelték, az oktatók engedékenysége pedig tízből 5,8 pontot kapott. A műszaki és informatikai hallgatók ugyanakkor kritikusabban látják a helyzetet, és szigorúbbnak érzik oktatóik hozzáállását.
Ha az AI használatával kapcsolatban kérdésük van, a hallgatók elsősorban nem az egyetemhez fordulnak. 74,5 százalékuk az interneten keres információt, 37,9 százalék magát az AI-eszközt kérdezi meg, 29,3 százalék szakirodalomból tájékozódik, és csak 26,8 százalék fordul oktatóhoz. Az ismerősök és csoporttársak szintén fontosabb információforrásnak számítanak, mint az intézményi útmutatók. A megkérdezett egyetemi vezetők és szakértők szerint az intézmények többsége nem tiltani, hanem szabályozott keretek között használni szeretné az AI-t. Alapvető elvként jelenik meg, hogy az AI segédeszköz maradjon, és ne váltsa ki a hallgató saját szellemi teljesítményét. Egyes feladatoknál azt is elvárhatják, hogy a diák jelezze, mely munkafázisokban és milyen mértékben támaszkodott AI-ra, szükség esetén pedig akár a használt promptokat is fel kell tüntetnie.
A kutatás arra is rákérdezett, hogyan viszonyulnak a hallgatók az AI által vezérelt robotokhoz. 78,5 százalék támogatja ipari és gyártósori alkalmazásukat, az otthoni robotokkal kapcsolatban viszont már jóval megosztottabbak a vélemények. 56 százalék elfogadná az ilyen gépek használatát, 47 százalék pedig ki is próbálna egyet. A legtöbben porszívózást, takarítást és más fizikai házimunkát bíznának rájuk, míg a társasági funkciókat mindössze 3,6 százalék tartaná vonzónak.
A Siemens és az UNIside kutatása összességében azt mutatja, hogy az AI már szerves része a magyar egyetemisták mindennapjainak, miközben a formális egyetemi oktatás és szabályozás egyelőre csak próbál lépést tartani velük. A hallgatók ráadásul nem vakon használják ezeket az eszközöket: többségük tisztában van a korlátokkal, ellenőrzi a kapott válaszokat, és elsősorban gyorsító, illetve támogató eszközként építi be az AI-t a tanulmányaiba.
