Ma már furcsán hangzik, de 1997-ben a Microsoft látványosan segített az Apple-nek. Steve Jobs a bostoni Macworld Expón jelentette be, hogy a két régi rivális megállapodott egymással, Bill Gates pedig egy hatalmas kivetítőn jelent meg a színpad mögött. A közönség nem fogadta kitörő lelkesedéssel, Jobsnak pedig el kellett magyaráznia, hogy az Apple túl rossz helyzetben van ahhoz, hogy továbbra is abból induljon ki: ha a Microsoft veszít, az Apple automatikusan nyer. A megállapodás legismertebb része az volt, hogy a Microsoft 150 millió dollárért szavazati jog nélküli Apple-részvényeket vásárolt. Ez jól nézett ki kívülről, mert azt üzente a piacnak, hogy a Macnek még van jövője. Az Apple-nek akkor nemcsak pénzre volt szüksége, hanem bizalomra is. A cég termékvonala zavaros volt, a vezetés bizonytalan, a fejlesztők és a vásárlók pedig egyre kevésbé hihették el, hogy érdemes hosszú távon a Macre építeni.
A Microsoft azonban nem szívességet tett. Az alkuval nagyon fontos dolgokat kapott cserébe. Vállalta, hogy legalább öt évig támogatja a Macet az Office-szal, ami az Apple számára létkérdés volt. Egy Mac Office nélkül sokkal nehezebben lett volna eladható cégeknek, iskoláknak és otthoni felhasználóknak is. A Microsoft pontosan tudta, mekkora ereje van ennek, és ezt az alkuban ki is használta.
A másik nagy nyereség az Internet Explorer volt. Az Apple beleegyezett, hogy a Microsoft böngészője legyen az alapértelmezett a Mac OS későbbi kiadásaiban. Ez akkor sokkal többet jelentett egyszerű kényelmi beállításnál. A böngészőháború közepén járunk, a Netscape Navigator még komoly ellenfélnek számított, a Microsoft pedig mindent megtett azért, hogy az Internet Explorer minél több gépen legyen ott alapból. A dealhez jogi béke is társult. A két cég hosszabb ideje vitázott egymással különböző technológiai és szabadalmi ügyeken, a megállapodás pedig ezeket is rendezte. A Microsoftnak ez különösen jól jött, mert közben egyre erősebb hatósági figyelem irányult rá az Egyesült Államokban. Hasznos volt úgy mutatkoznia, mint egy cég, amely nem elpusztítja a riválisait, hanem még életben is tart egy fontos versenytársat.
Az Apple szempontjából a megállapodás időt vásárolt Jobsnak. Nem ez teremtette meg az iMacet, nem ez rakta rendbe a termékstratégiát, és nem ez vezette el a céget a Mac OS X-hez, az iPodhoz vagy később az iPhone-hoz. Ezeket az Apple-nek magának kellett megoldania. De a Microsoft pénze, az Office támogatása és a nyilvános bizalmi gesztus segített abban, hogy a cég ne tűnjön végleg elveszett ügynek.
A híres 150 millió dolláros mentőöv tehát nem mese volt, de nem is baráti szívesség. Az Apple levegőhöz jutott, a Microsoft pedig böngészőterjesztést, jogi nyugalmat és fontos piaci érveket kapott. Mindkét félnek kellett az alku, csak teljesen más okból.
