Az amerikai diplomaosztókon az elmúlt hetekben egyre látványosabb lett a hallgatók AI-ellenes hangulata. Több eseményen is kifütyülték azokat a beszédeket, amelyek lelkesen beszéltek a mesterséges intelligenciával átszőtt jövőről, máshol egy egyetemi elnök kapott hasonló reakciót, miután az AI-alapú névfelolvasó rendszer kihagyott diákokat. Brad Smith, a Microsoft elnöke szerint még olyan eset is történt, hogy princetoni hallgatók elutasítottak dzsekiterveket, mert azt gyanították, AI-eszközökkel készültek.
Smith mindezt "erős ébresztőnek" nevezte a techszektor számára, majd írt róla egy nagyjából háromezer szavas esszét, amelyben végül arra jutott, hogy a fiatalok aggodalmai érthetők ugyan, de szerinte téves irányba mutatnak. A Microsoft vezetője az írás elején a fényképezőgép megjelenésével vont párhuzamot, felidézve, hogy a 19. században sokan attól tartottak, a fotográfia feleslegessé teszi majd a festőket. Az üzenet elég egyértelmű: szerinte az AI körüli mostani félelmek is hasonló túlreakciók lehetnek.
A probléma az, hogy a mostani tiltakozások ennél összetettebbek. A frissen végző hallgatók nem feltétlenül pusztán az új technológiát utasítják el, hanem azt a munkaerőpiaci helyzetet is, amelybe az AI-őrület közepén lépnek be. Sokak számára az AI nem izgalmas eszköznek, hanem fenyegetésnek tűnik: valaminek, amely az entry-level állásokat, a kreatív munkát, az évekig tartó tanulás értékét és a pályakezdés esélyeit teszi bizonytalanabbá.
Smith ennek ellenére inkább úgy értelmezte a kifütyüléseket, hogy a diákok nem magát az AI-t utasítják el, hanem azt szeretnék, ha a technológia a "megfelelő helyén" maradna. Szerinte az emberek ízlése és döntései továbbra is alakítani fogják a piacot, mert végső soron nem a gépek vásárolnak termékeket, hanem az emberek. Ez logikusnak hangzik, de kevés választ ad arra a nagyon konkrét félelemre, hogy mi történik azokkal a fiatal munkavállalókkal, akiknek a belépőszintű pozícióit pont most kezdi el átalakítani vagy eltüntetni az automatizáció.
A Microsoft szempontjából persze nem meglepő ez az álláspont. A vállalat az AI egyik legnagyobb nyertese és legaktívabb szereplője, ezért aligha várható tőle, hogy a végzősök aggodalmai miatt hirtelen visszafogja a fejlesztéseit. Smith ugyan elismerte, hogy a húszas éveikben járó fiatalok nehéz munkaerőpiacra érkeznek, de a végső üzenete inkább az alkalmazkodásról szólt: szerinte ez a generáció már eleve gyors változások között nőtt fel, ezért jobban fel van készülve arra, hogy az AI által átalakított világban boldoguljon.
Ez azonban könnyen hangozhat úgy, mintha a techipar egyszerre akarná meghallani és félresöpörni a kritikát. A fiatalok kifütyülik az AI-t, mert úgy érzik, a technológia az ő jövőjükre is ránehezedik, a Microsoft egyik vezetője pedig lényegében azt válaszolja, hogy a változás elkerülhetetlen, a legjobb, amit tehetnek, hogy megtanulnak együtt élni vele.
A diplomaosztókon hallható füttyszó ezért nem egyszerű generációs hiszti, hanem tünet. A végzősök azt látják, hogy a cégek minden eddiginél gyorsabban építik be az AI-t a munkafolyamatokba, miközben a belépés a munka világába egyre kiszámíthatatlanabb. Brad Smith esszéje szerintük talán nem megnyugtatás lesz, hanem újabb bizonyíték arra, hogy a techvezetők értik ugyan a hangulatot, de nem biztos, hogy hajlandók érdemben változtatni rajta.
