A Google, a brit kormány és több kutatóintézet nagyszabású kísérletbe kezd annak kiderítésére, hogy mesterséges intelligencia segítségével csökkenthető-e a repülőgépek által létrehozott kondenzcsíkok éghajlatra gyakorolt hatása. Az Operation Blue Skies nevű, 5 millió fontos programban nem magukat a már kialakult fehér csíkokat akarják eltüntetni az égről: az AI azt próbálja majd előre jelezni, hol alakulnának ki, hogy a repülőgépek kisebb útvonalmódosítással elkerülhessék ezeket a területeket. A kondenzcsíkok akkor keletkeznek, amikor a repülőgépek hajtóművéből távozó vízgőz a felső légkör rendkívül hideg és megfelelően nedves levegőjébe kerül. A víz a koromrészecskék és más aeroszolok körül apró jégkristályokká fagyhat, amelyekből hosszú ideig megmaradó, felhőszerű csíkok jöhetnek létre.
Ezek nem pusztán esztétikai jelenségek. A tartós kondenzcsíkok visszatarthatják a Föld felszínéről távozó hőt, a kutatók becslése szerint pedig a repülés teljes éghajlatmelegítő hatásának nagyjából egyharmada kapcsolódhat hozzájuk. Ez különálló probléma a repülőgépek szén-dioxid-kibocsátásától. Az Operation Blue Skies ezért arra épít, hogy nem minden repülőgép és nem minden időpontban hoz létre tartós kondenzcsíkot. A megfelelő légköri körülmények viszonylag kis területekre koncentrálódhatnak, így ha ezeket pontosan előre lehet jelezni, bizonyos járatok néhány száz méteres magasságváltoztatással egyszerűen kikerülhetik őket.
A Google AI-modelleket, gépi tanulási technológiát, műholdas adatokat és számítási kapacitást biztosít a projekthez. A Met Office új kondenzcsík-előrejelző rendszert fejleszt, a NATS légiforgalmi irányítóként a biztonságos útvonalmódosításokért felel, míg a Cambridge-i Egyetem és az Imperial College London a kísérlet eredményeinek tudományos értékelésében vesz részt.
A 30 hónapos projekt helyszíne az Atlanti-óceán északi részén fekvő Shanwick légtér lesz, amely az Európa és Észak-Amerika közötti légiforgalom egyik fontos útvonala. A modellek szerint ez a terület önmagában a kondenzcsíkok globális melegítő hatásának körülbelül 5 százalékáért lehet felelős. Két nagyobb tesztidőszakot terveznek, az elsőt 2026-2027, a másodikat 2027-2028 telére. Évente nagyjából 10 ezer járat halad majd át a vizsgált légtéren a tesztidőszakok alatt, ezeknek azonban csak kis részét, várhatóan 1-5 százalékát térítik majd el kissé az eredeti útvonalától.
A változtatás jellemzően nem jelent majd komoly kerülőt. Egyes repülőgépek legfeljebb 2000 lábbal, vagyis körülbelül 610 méterrel repülhetnek magasabban vagy alacsonyabban annál, mint amit eredetileg terveztek. Hasonló magasságváltások egyébként is mindennaposak például turbulencia vagy más időjárási körülmények miatt. Az útvonalmódosításnak lehet némi üzemanyagigénye, ezért a kutatóknak azt is meg kell vizsgálniuk, hogy a kondenzcsíkok elkerülésével elért klímaelőny nagyobb-e az esetleges többletfogyasztásból származó szén-dioxid-kibocsátásnál. A korábbi kisebb kísérletek arra utaltak, hogy megfelelően célzott változtatásokkal ez kedvező mérleget adhat. A Google korábban az American Airlinesszal már tesztelt hasonló rendszert egyedi járatokon, az Operation Blue Skies azonban jóval nagyobb léptékű lesz. A szervezők szerint ez az első állami támogatással megvalósuló kísérlet, amely nem egyetlen légitársaság, hanem egy teljes óceáni légtér forgalmában próbálja ki a kondenzcsíkok tudatos elkerülését.
Ha a módszer működőképesnek bizonyul, később akár a légiforgalmi irányítás mindennapos részévé is válhat, hogy a repülőgépek útvonalának tervezésekor az időjárás, a fogyasztás és a forgalom mellett azt is figyelembe vegyék, hol érdemes elkerülni a tartós kondenzcsíkok kialakulását.
