Öt nagy európai fizetési szolgáltató összefogott, hogy létrehozza a European Network for Payments, röviden ENP nevű közös hálózatot, amelynek egyik legfontosabb célja, hogy Európa kevésbé függjön az amerikai Visa és Mastercard infrastruktúrájától. Az új rendszer nem akarja lecserélni a már működő nemzeti megoldásokat, inkább összeköti őket, hogy határokon átnyúló fizetésekre is használhatók legyenek.
A szeptember 30-án bejelentett kezdeményezéshez az olasz Bancomat, a spanyol Bizum, az EPI/Wero, a portugál SIBS-MB WAY és az északi országokban működő Vipps MobilePay csatlakozott alapítóként. Ezek a szolgáltatások együtt már most mintegy 130 millió felhasználót érnek el 13 európai országban, ami a szervezők szerint az Európai Unió és Norvégia lakosságának több mint 70 százalékát fedi le.
A Madridban működő új vállalat egy közös technikai és működési réteget épít majd a már meglévő rendszerek fölé. Ennek alapját európai szabványok és azonnali, közvetlen bankszámlák közötti átutalások adják. A Reuters beszámolója szerint az első lépés a határokon átnyúló, magánszemélyek közötti pénzküldés összekapcsolása lesz, ezt követhetik az online vásárlások, majd a bolti, terminálos fizetések. A lényeg tehát az, hogy például egy Bizum-felhasználónak ne kelljen külön szolgáltatásra váltania, ha egy Wero vagy Vipps MobilePay által lefedett országban akar fizetni. A háttérben az ENP közös infrastruktúrája intézné a tranzakciót, miközben a felhasználó továbbra is a saját, megszokott alkalmazását használná.
Az európai döntéshozók egy ideje egyre komolyabb problémaként kezelik a kontinens külföldi fizetési infrastruktúráktól való függését. Az Európai Központi Bank februári adatai szerint az eurózónában a kártyás tranzakciók közel kétharmadát nem európai vállalatok rendszerei kezelik, 13 euróövezeti ország pedig teljes egészében nemzetközi kártyatársaságokra támaszkodik. Ez a törekvés jóval túlmutat a fizetési piacon. Európa több területen is próbálja csökkenteni az amerikai technológiai vállalatoktól való függését, a felhőszolgáltatásoktól az irodai szoftvereken át egészen a digitális infrastruktúráig. A fizetések esetében azért különösen érzékeny a kérdés, mert a kártyahálózatok a mindennapi gazdasági működés alapvető részét adják.
Az ENP ugyanakkor nem állami projekt, hanem piaci szereplők közös vállalkozása. A részt vevő cégek egyenlő tulajdonosai lesznek az új szervezetnek, és az első években maguk viselik majd a kiépítés költségeit. A későbbiekben további európai fizetési rendszerek is csatlakozhatnak, ha megfelelnek a technikai és működési feltételeknek.
Az Európai Központi Bank ezzel párhuzamosan tovább dolgozik a digitális eurón. Az ECB tervei szerint 2027 második felében indulhat a digitális euró 12 hónapos pilotprogramja, a tényleges bevezetés pedig legkorábban 2029-ben történhet meg, ha addig megszületik a szükséges jogszabályi háttér. Az ENP alapítói szerint a két rendszer nem feltétlenül riválisa egymásnak: a digitális euró később akár ki is egészítheti a magánpiaci európai hálózatot.
Az ENP létrehozása önmagában még nem jelenti azt, hogy a Visa és a Mastercard európai pozíciója rövid időn belül meginog. Ehhez széles kereskedői elfogadottságra, további csatlakozókra és valóban egységes felhasználói élményre lesz szükség. A mostani összefogás viszont az eddigi egyik legnagyobb konkrét kísérlet arra, hogy a jelenlegi, erősen széttagolt európai fizetési rendszereket egyetlen, átjárható hálózattá kapcsolják össze.
