2026 szeptemberében fontos változás következik: 15 év után az Apple vezetője, Tim Cook távozik és átadja helyét John Ternusnak. Cupertinóban lezárul egy korszak az Apple vezércseréjével, amely egy hosszú ideje érlelt utódlási folyamat eredménye, és amelyet a vállalat igazgatótanácsa már korábban egyhangúlag jóváhagyott.
Tim Cook augusztus 31-ig marad vezérigazgató, szeptember 1-jétől azonban John Ternus veszi át az Apple operatív irányítását. A leköszönő CEO ugyanakkor nem vonul teljesen háttérbe, az igazgatótanács elnökeként folytatja, ahol elsősorban stratégiai kérdésekben és nemzetközi kapcsolatokban kap majd szerepet, különösen a nagy technológiai és politikai döntéshozókkal való egyeztetésekben.
A váltás jelentőségét nehéz túlbecsülni, hiszen Cook 2011-ben került a cég élére, nem sokkal Steve Jobs halála előtt. A vállalat piaci értéke az akkori nagyjából 350 milliárd dollárról mára körülbelül 4 billió dollár közelébe emelkedett, miközben sorra érkeztek azok a termékek és platformok, amelyek meghatározták az elmúlt évtizedet.
Cook búcsúüzenetében kiemelte, hogy számára az Apple vezetése volt élete legnagyobb szakmai megtiszteltetése, és teljes bizalommal adja át a stafétát John Ternusnak, akit mérnöki gondolkodással, erős innovációs szemlélettel és több évtizedes termékfejlesztési tapasztalattal bíró vezetőként jellemzett. Ternus 2001 óta dolgozik a cégnél, előléptetését megelőzően a hardvermérnöki részleget vezette, és pályája során közvetlenül együttműködött mind Jobsszal, mind Cookkal.
Erdős Márton: már készül a popcorn, hogy varázslatot lássunk
Úgy érzem, ez nem egy szimpla személycsere lesz, az egész cég működését, beállítottságát változtathatja meg, és miután nagyon sok piaci szereplő az Apple minden rezdülését követi (és nem egyszer másolja), ez a teljes iparágra kihatással lehet.
Tim Cook a hatékonyság és a profit mestere, irányítása alatt stabilizálódott a cég, kiépítette a szolgáltatási oldalt, minden tiszteletem Cooké, de a Steve Jobs-féle varázslat elmaradt. Forradalmi, korszakalkotó új termék nem született, és az elmúlt időszakban jelentkeztek problémák is.
A legszembetűnőbb mind közül az AI-harcból való kimaradás: az Apple egyértelműen lemaradt a Meta, Google, OpenAI mögött és egyelőre nem is látszik, hogy fog beugrani és az élre törni.
John Ternus nem elsősorban cégvezetőnek született, hanem hardvermágusnak (nevéhez köthető például a MacBookok M-momentuma, mint az Apple Silicon átállás vezetője), és akik ismerik, azt hangoztatják, hogy ha valaki, akkor ő képes lesz ismét "varázsolni".
A hardveres innovációra, az AI-központú termékekre és szolgáltatásokra szükség van az Apple számára, ha szeretne újabb 15 évig meghatározó trend-diktátor lenni. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy az utóbbi 15 évben a versenytársak is megváltoztak, rengeteget tanultak, fejlődtek és nem adják át az Apple számára olyan könnyen az AI-ra épített jövőt. Véleményem szerint ilyen erős ökoszisztémával, valamint a Cook ideje alatt stabilizált céggel a háta mögött az elkövetkezendő években ismét remélhetünk néhány igazán "nagy durranást" az Apple-től.
Vörös Lóránd: Biztonsági játék 2.0
Egyértelműen biztonsági játékot űz az Apple igazgatótanácsa azzal, hogy egy házon belülről érkező, saját nevelésű vezetőt nevez ki a vállalat élére. A döntés persze érthető, hiszen Tim Cook alatt az Apple egy rendkívül stabil, kiszámíthatóan működő gépezetté vált, amely a hardvereladások mellett egyre erősebben támaszkodik a szolgáltatásokra. Ternus technikai háttere a cég előnyére válhat, nem klasszikus pénzügyi vagy operatív menedzser, hanem hardvermérnök, aki teljes mélységükben átlátja és érti a termékfejlesztési folyamatokat.
Egy ilyen vezető könnyebben tolhatja tovább a kevert valóságra, az új Mac-architektúrákra és a viselhető eszközök következő generációjára fókuszáló fejlesztéseket, ám mivel a saját szavai szerint sem készül forradalomra, valószínűleg óvatos duhaj marad az innovációt illetően. Ebből egyenesen következik, hogy a vállalat megőrzi a most rá jellemző stabilitást, kiszámíthatóságot és jövedelmezőséget, viszont egyúttal unalmas is lesz és inkább követi a trendeket, semmint diktálja azokat. A részvényeseknek azonban pont ez a jó, a legapróbb változtatásokra is háklis felhasználói tömegeknek úgyszintén.
Mártha Dávid: De hiszen az Apple egy unalmas techcég
A szerkesztőségben én vagyok az egyetlen, aki az iPhone-Macbook-Apple Watch-iPad inverz-jackpot nyerteseként kényelmesen üldögél az Apple ökoszisztéma gumiszobájában. Nagyrészt elégedett vagyok és nem hiányzik a mókolás, nekem a munkaeszközeim szempontjából a legfontosabb dolog, hogy külön-külön és együtt is működjenek. Az Apple ennél sokkal többet igazából hosszú évek óta nem tud, nekem pedig az utóbbi időszakban nem is volt ennél többre szükségem.
Őszintén szólva Jobsért még lehetett lelkesedni valamennyire, mert végtelen kockázatot vállalt a furcsa vízióival, de Cook ebből a szempontból már sokkal unalmasabb volt, mert nagyrészt excel doksik alapján történt a fejlesztés, az utódja pedig - mérnökemberként - szintén nem az a jövőbe látó géniusz, akitől consumer izgalmakat várhatnánk. A legtöbb új cucc, mint a hajtogatós iPhone, az új AirPods meg az okosszemüveg már szinte biztos, hogy érkezik, én csak abban reménykedem, hogy az Apple nemcsak lemaradt, hanem ki is marad a felesleges AI-őrületből.
