Első hallásra inkább hangzik provokációnak, mint valódi fejlesztésnek, pedig nagyon is komoly technológiai demonstráció áll mögötte. A Xylem és a Müncheni Műszaki Egyetem közös Reuse Brew projektjében újrahasznosított szennyvízből állítottak elő olyan tisztaságú vizet, amelyből végül sört főztek. A cél nem az volt, hogy holnaptól minden sörfőzde szennyvízből dolgozzon, hanem az, hogy megmutassák, mennyit változott a víztisztítás technológiája, és mennyire ideje lenne máshogy gondolkodni arról, amit ma még automatikusan hulladéknak nevezünk. A sör erre különösen jó próbakő, mert az ital több mint kilencven százaléka víz, vagyis a végeredmény minősége nagyon érzékenyen megmutatja, mennyire tiszta az alapanyag. Nem véletlen, hogy a sörtörténelemben mindig kulcsszerepe volt a helyi víznek: más karakterű ital született ott, ahol lágyabb volt a víz, és más ott, ahol keményebb. A Reuse Brew ezt a régi összefüggést emelte át egy egészen új korszakba. A Schweinfurtból származó, eredetileg szennyvízként kezelt víz több egymásra épülő tisztítási lépésen ment keresztül, mire eljutott a müncheni egyetem sörfőzdéjébe, és a projekt állítása szerint végül az ivóvíznél is tisztább minőséget értek el.
A folyamat mögött nem valami látványos labortrükk állt, hanem több ismert, ipari környezetben is alkalmazható eljárás összehangolt használata. Ózonozással bontották le a gyógyszermaradványokat és más szerves mikroszennyezőket, biológiailag aktivált szénszűréssel fogták meg a maradék anyagokat, nanoszűréssel távolították el az oldott sók és egyéb szennyezők jelentős részét, végül ultraibolya-alapú oxidációval tisztították tovább a vizet. A projekt során hatezer liter szennyvízből körülbelül négyezer liter tisztított vizet állítottak elő, ebből pedig nagyjából másfél-kétezer liter közötti Helles sör készült. A laboratóriumi vizsgálatok szerint a végeredmény biztonságos és fogyasztható lett.
A történet igazán érdekes része azonban nem maga a sör, hanem az, amit ez az egész jelképez. A világban ma is meglepően kevés szennyvizet hasznosítanak újra, miközben egyre több helyen válik mindennapos problémává a vízhiány, az aszály és a csökkenő készletek kérdése. A technológia közben már régen nem ott tart, hogy ez pusztán elméleti lehetőség legyen. Több országban és régióban évtizedek óta működnek olyan rendszerek, amelyek tisztított szennyvizet forgatnak vissza a vízellátásba, mégis sok helyen továbbra is inkább idegenkedés, mint valódi nyitottság fogadja az ilyen megoldásokat.
Pont ezt a falat próbálja áttörni a Reuse Brew. A projekt üzenete az, hogy a legnagyobb akadály ma már nem feltétlenül a műszaki háttér, hanem a társadalmi elfogadottság, a szabályozási környezet és az a reflex, amely a szennyvízre még mindig kizárólag végtermékként tekint. Pedig valójában egy folyamatosan újratermelődő erőforrásról van szó, amely megfelelő kezeléssel újra visszakerülhet a rendszerbe, akár olyan érzékeny felhasználás mellett is, mint az élelmiszer-előállítás. Magyar szemmel nézve sem érdektelen a történet. A hazai söripar az elmúlt években sokat javított a vízfelhasználás hatékonyságán, de egy ilyen ágazat továbbra is erősen vízigényes, miközben a klímaváltozás miatt itthon is egyre többször kerül elő a vízmegtartás és a készletek védelmének kérdése. Ha pedig ehhez hozzávesszük a kisüzemi sörfőzdék számának növekedését is, különösen jól látszik, hogy a vízhez való viszony már nem csak környezetvédelmi, hanem hosszú távon gazdasági kérdés is.
A Reuse Brew ettől még nem a sörfőzés jövőjét írja át egy csapásra, és valószínűleg nem is ez volt a célja. Sokkal inkább azt mutatja meg, hogy a víz újrahasznosítása már nem valami távoli, kísérleti ötlet, hanem nagyon is működő irány. Ha pedig egy olyan ital is átmegy a vizsgán, amelynél a víz minősége mindent meghatároz, akkor nehéz tovább úgy tenni, mintha a szennyvíz csak valami kellemetlen maradék lenne, amitől minél gyorsabban meg kell szabadulni.
