Szokatlanul gazdag római kori temetkezési együttest tártak fel az egyiptomi Minja kormányzóságban, Al-Bahnasa térségében, az ókori Oxürhünkhosz területén. A spanyol-egyiptomi kutatócsoport több múmiát talált fakoporsókban, némelyiket geometrikus mintás textillel betekerve, és a maradványok között három aranyból, valamint egy rézből készült nyelv is előkerült. A leletek alapján a halottak egy részét aranylemezzel is díszíthették, ami arra utal, hogy kiemelt figyelmet fordítottak a túlvilági útra és a temetkezés reprezentatív jellegére.
A legérdekesebb darab mégsem ez, hanem az a papirusztöredék, amelyet az egyik múmia belsejében találtak meg. A szöveg Homérosz Iliászának második énekéből, a hajók felsorolásaként ismert részből származik, ami önmagában is ritka felfedezés, egy egyiptomi sírban pedig különösen szokatlan. A lelet azért fontos, mert nagyon kézzelfoghatóan mutatja meg, hogy ebben a korszakban az egyiptomi, a görög és a római kulturális hatások nem egymás mellett, hanem egymásba fonódva voltak jelen.
A feltárás további részletei is ezt a kevert világot erősítik. A kutatók három mészkőkamrát azonosítottak, amelyek egyikében egy felnőtt hamvait tartalmazó edény, egy csecsemő csontjai és egy macskaféle fejmaradványa feküdt textilbe csomagolva, egy másikban pedig két ember elégetett maradványait találták meg állatcsontokkal együtt. Délebbre Harpokratészt és Cupidót ábrázoló kis terrakotta- és bronzszobrocskák is előkerültek, ami szintén azt mutatja, hogy a helyi temetkezési szokásokat egyszerre formálták egyiptomi és görög-római vallási hagyományok.
A síregyüttes egy része az évszázadok során megrongálódott, és a korábbi sírrablások is komoly károkat okoztak, de a most előkerült anyag még így is kivételesen beszédes. Nem egyetlen látványos tárgy miatt izgalmas ez a felfedezés, hanem azért, mert egy egész korszak mentalitásáról árul el sokat: arról, hogyan gondolkodtak a halálról, a túlvilágról, és arról, miként élt együtt ugyanabban a térben több kultúra hagyatéka.
