Egészen sajátos problémával kezdtek foglalkozni az autonóm járművek kutatói: hogyan lehetne megakadályozni, hogy az utasok szexre vagy felnőtt tartalmak forgatására használják a robotaxikat. A Göteborgban megrendezett AutoUI 2026 konferencia egyik külön workshopja kifejezetten azt vizsgálta, milyen fizikai és digitális megoldásokkal lehetne egyértelműbbé tenni, hogy a sofőr hiánya ellenére ezek az autók nem magánterek.
A probléma nem teljesen elméleti. A San Francisco Standard már 2023-ban négy olyan utassal beszélt, akik állításuk szerint szexuális tevékenységet folytattak a General Motors azóta megszüntetett Cruise robotaxijaiban, és az egyikük azt mondta, legalább hat különböző alkalommal történt vele ilyesmi önvezető taxiban. Ez természetesen nem bizonyítja, hogy széles körben elterjedt jelenségről lenne szó, de már akkor felvetette a kérdést, hogyan változik meg az emberek viselkedése, ha nincs velük sofőr az autóban.
Erre próbált választ keresni a Love in Traffic című workshop is, amelynek szervezői tanulmányukban azt írták, hogy az autonóm közlekedés zártsága, a közös használat és egy látható tekintélyszemély hiánya könnyen torzíthatja az utasok magánszféráról és elszámoltathatóságról alkotott képét. Alexandros Rouchitsas emberi tényezőkkel és felhasználói élménnyel foglalkozó kutató az Ars Technicának azt mondta, két különösen kézenfekvő csoportot látnak: az alkalmi felnőtt tartalomgyártókat és a turistákat.
Előbbiek akár olcsó, viszonylag jól megvilágított és valamennyire hangszigetelt mozgó stúdióként tekinthetnek egy Waymóra vagy más sofőr nélküli járműre, míg a turisták olyan viselkedést engedhetnek meg maguknak, amit otthon nem tennének. Utóbbi különösen problémás lehet, ha valaki olyan országban használ robotaxit, ahol lényegesen szigorúbb jogszabályok vagy társadalmi normák vonatkoznak a nyilvános szexuális viselkedésre.
A kutatók több szokatlan tervezési ötlettel is előálltak. Rouchitsas szerint az egyik legegyszerűbb módszer az lenne, ha kevesebb olyan helyet alakítanának ki az utastérben, ahol el lehet bújni. A tömegközlekedésen készült felnőtt videók vizsgálata alapján például az átlátszatlan ülések gyakran takarást biztosítanak, ezért felmerült részben átlátszó ülések használata, valamint az is, hogy az autonóm járművekben ne legyenek függönyök vagy más könnyen elzárható területek.
A digitális megoldások között egy fedélzeti AI-asszisztens is szóba került. Ez akár akkor is közbeavatkozhatna, ha egy másik utas kellemetlenül érzi magát, de proaktívan is figyelmeztethetné az embereket, ha a rendszer problémás viselkedést észlel. Rouchitsas szerint hasonló rendszer arra is alkalmas lehetne, hogy az egyértelműen ittas utasokat figyelmeztesse. A kutatók ugyanakkor nem állítják, hogy ezek bizonyítottan hatékony megoldások lennének, a workshop célja éppen egy későbbi kutatási és tervezési irány kijelölése volt.
A kérdéshez komoly adatvédelmi probléma is társul, hiszen a robotaxik utasterében kamerák és különféle szenzorok működhetnek. A sofőr hiánya ezért könnyen hamis magánszféra-érzetet teremthet: attól, hogy senki sem ül az első ülésen, a szolgáltató rendszerei még figyelhetik, mi történik a járműben. Az Ars megkereste a Waymót és az Amazontól származó Zooxot is azzal kapcsolatban, hogyan próbálják megelőzni a szexuális tevékenységet az autóikban, de egyik vállalat sem válaszolt a cikk megjelenéséig.
A kérdés a következő években Európában is egyre aktuálisabbá válhat. Zágrábban már sofőr nélkül tesztelik a Pony.ai és a Verne robotaxijait, hosszabb távon pedig több mint kétezer ilyen jármű európai üzembe állítását tervezik. Ahogy tehát az autonóm taxik hétköznapivá válnak, a fejlesztőknek már nemcsak azt kell megoldaniuk, hogy az autók biztonságosan vezessenek, hanem azt is, hogy az utasok hogyan viselkedjenek bennük.
