A Singapore University of Technology and Design kutatói olyan autonóm robotot építettek, amelyet akár 150 méteres magasságból is le lehet dobni, majd a vízre érkezés után külső segítség nélkül talpra áll, és a szelet használva továbbvitorlázik. Az ALBATROSS névre keresztelt szerkezetet elsősorban nehezen megközelíthető vizek hosszabb távú környezeti megfigyelésére szánják.
Az ALBATROSS az Airborne Lander with Buoyant AuToROtating Sailing Sensor rövidítése, működését pedig részben a lehulló juharmagok ihlették. A kutatók projektoldala szerint a robot merev szárnyai zuhanás közben passzívan forognak, vagyis autorotációval lassítják és stabilizálják az esést. Miután a szerkezet vízre ér, alacsony súlypontjának köszönhetően magától megfelelő helyzetbe fordul, ugyanazok a szárnyak pedig innentől vitorlaként működnek.
A Digital Trends beszámolója szerint a megoldás egyik legnagyobb előnye éppen az, hogy nincs szükség külön ejtőernyőre, repülési hajtóműre vagy bonyolult átalakító mechanizmusra. A kutatók számítása alapján egy hasonló tömegű, autorotáció nélkül vízbe csapódó platform körülbelül 18,5-szer nagyobb becsapódási energiának lenne kitéve.
A rendszer mindössze három aktuátort és három navigációs szenzort használ. GPS és két iránytű segíti a navigációt, külön szélérzékelőre pedig nincs szüksége, mert a robot a vitorlák viselkedéséből következtet a szél irányára. Egy hal farkát utánzó, oszcilláló kormánylapát nemcsak irányítani tudja az ALBATROSS-t, hanem gyenge szélben további tolóerőt is termelhet.
A kutatók két különböző prototípust teszteltek. A kisebb S-változatot egy multirotoros drónról 150 méteres magasságban engedték el, ahonnan stabil autorotációval ereszkedett le, vízre szállt, majd önállóan felállt. A nagyobb L-változat már autonóm vitorlázási próbákon vett részt: előre megadott pontok között navigált, széllel szemben is képes volt cikcakkban haladni, egy körülbelül háromórás teszt alatt pedig páratartalmat és hőáramot is mért. A kísérletben átlagosan 3,98 watt elektromos teljesítményt fogyasztott.
A szingapúri tározóban végzett próbák során az ALBATROSS legnagyobb vitorlázási sebessége valamivel 1 km/h alatt maradt. A koncepció lényege azonban nem a gyorsaság: repülőgépről vagy drónról rövid idő alatt el lehetne juttatni egy távoli területre, ahol ezután heteken át végezhetne méréseket úgy, hogy a helyváltoztatáshoz nagyrészt a szél energiáját használja.
A Science Roboticsban megjelent tanulmány készítői szerint az ALBATROSS később többek között klímakutatásban, környezeti megfigyelésben, kutató-mentő feladatokban és tengeri biztonsági műveletekben is használható lehet. A rendszer azonban egyelőre csak működő koncepció: eddig védett, nyugodtabb vizeken tesztelték, így a következő lépés olyan változat készítése lesz, amely a nyílt tengeren fellépő erősebb széllel, hullámzással és áramlatokkal is megbirkózik.
Az autonóm eszközök egyre fontosabb szerepet kapnak az óceánok megfigyelésében. Nemrég olyan robotokról is írtunk, amelyek akár hatezer méteres mélységig merülve gyűjtenének adatokat, az ALBATROSS viszont éppen a felszínen próbálja minél kevesebb energia felhasználásával hosszú ideig folytatni ugyanezt a munkát.
