A Windows 10 terméktámogatásának lejárta Damoklész kardjaként lebeg a fejek felett; és sokan gondolkodnak abban, hogy Windows 11 helyett esetleg teljesen más rendszerre, praktikusan Linuxra váltanak. A PCW-n több cikket is szenteltünk már a témának, bemutattuk többek között azt, hogyan lehet kipróbálni, feltelepíteni a kiválasztott Linux disztribúciót, illetve megmutattuk azt is, hogyan használhatók a Windowsra írt szoftverek (ha nem is mind, de a többség) ezen a platformon.
Az igazság az, hogy ma már egyáltalán nem szabad, hogy problémát jelentsen az átállás, ugyanakkor az is tény, hogy lehetnek olyan bökkenők, amelyek nyomán a nem túl elszánt renegátok azonnal szaladnak vissza a Windowshoz. Jellemzően persze nem egy dologról van szó, hanem több apróságról. Ebben a cikkben a leggyakoribb buktatókat, sok Windows 10-felhasználó valós vagy valótlan félelmét mutatjuk be.
Kompatibilitási problémák
A Linux egy remek rendszer, és a legtöbb hardvert natív módon, illesztőprogramok nélkül kezeli. Részben ennek is köszönhető, hogy amikor valaki elkezd ismerkedni a kiválasztott disztribúcióval, akkor úgy tűnik, hogy minden tökéletes, minden megy magától. A rendszer telepítése gyors és egyszerű; pár kattintással elkészíthető a telepítő USB kulcs, majd amikor feláll a rendszer, akkor újabb néhány kattintás és máris az SSD-n landol az Ubuntu, a Mint vagy valamelyik másik Linux változat.
Azonnal van Wi-Fi kapcsolat, az előre telepített szoftverek segítségével pedig a legtöbb feladat helyből abszolválható. Azaz - és ez nem túlzás - 30 perc alatt feláll egy olyan rendszer, ami különösebb állítgatás nélkül is működik, és arra, amire egy átlagos felhasználónak szüksége van, tökéletesen használható is.
Használat közben aztán minden valószínűség szerint lesznek kisebb buktatók - egy notebook esetében gyakori például, hogy nem működik az ujjlenyomat-olvasó, vagy nem reagálnak, esetleg nem úgy reagálnak a speciális gombok, ahogyan tették azt Windows alatt. Ennél bosszantóbb, ha a gép nem megy el alvó módba, ezért lecsukást követően is szépen fogyasztja az áramot, és pár óra alatt lemerül. Ezek olyan problémák, amikre természetesen a legtöbb esetben van megoldás, azonban sokakat eltántoríthat, hogy ismeretlen környezetben, ismeretlen parancsokkal kell dolgozni, ráadásul segítséget sem annyira triviális találni, mint valamilyen Windows probléma esetén, hiszen a Linuxot azért arányaiban jóval kevesebben használják.
Tetézi a dolgot, hogy ha valaki csak ismerkedik a rendszerrel, hajlamos a fenti hiányosságokat és más hasonló apróságokat figyelmen kívül hagyni, mondván a Linux ezek nélkül is kipróbálható. Így viszont könnyen összegyűlik 5-10 olyan apróság, amely egyesével nézve még annyira nem zavaró, és adott esetben gyorsan orvosolható lenne. Együtt viszont már lehet, hogy idegesítőek lesznek, a megoldásra pedig akár órákat kell szánni - és aki nem ezt szokta meg Windows alatt, annak lehet, hogy ezen a ponton elege is lesz a dologból.
Tény, hogy megoldást találni - főleg Windowsról váltva - körülményesebbnek tűnhet, azonban érdemes nem feladni már az első akadálynál, mert nagyon sok olyan probléma van, amelyek akár egyetlen parancs segítségével elháríthatók. Ebben a fórumok, közösségek rengeteget segítenek, de sokszor már egy szimpla netes keresés is elegendő a megoldás megtalálásához.
Rossz disztribúció választása
A Windows - praktikusan - kétféle verzióban létezik, ráadásul az otthoni felhasználók szempontjából a Home és a Pro verziók között azért olyan túl nagy eltérés nincs. A Microsoft operációs rendszere sok feladathoz tartalmaz valamilyen gyári megoldást, még többhöz pedig nem - viszont a programok telepítése gyors és egyszerű, ezért mindenki megszokta már, hogy melyek azok a szoftverek, amiket egy friss Windows telepítés után fel kell tenni a gépre. Menetrendszerűen, minden hónap második keddjén érkeznek a frissítések is, és ez így összességében elég magas kényelmi szintet jelent.
Ezzel szemben a Linux disztribúciók száma több száz; az egyes kiadások között pedig elég nagy eltérések lehetnek. Egy Linux disztribúció alapvető tulajdonságait lényegében az határozza meg, hogy a fejlesztők milyen tulajdonságokat tartanak fontosnak. A Linux disztribúciók között alapvető különbség van abban, hogy:
- melyik alap Linux kiadásra épülnek (Debian, Red Hat stb.),
- milyen csomagkezelőt használnak,
- milyen előre telepített programokat tartalmaznak,
- a folyamatos frissítést vagy a stabilitást, kompatibilitást részesítik-e előnyben,
- milyen asztali felülettel látták el őket,
- milyen terméktámogatás jár melléjük (alapvetően közösségi vagy esetleg fizetős),
- milyen felhasználói csoportnak szánják őket (kezdő linuxosok, szerverüzemeltetők, fejlesztők, régi hardvert használók, IT-biztonsági terület, privát szféra védelme, játék stb.)
Ha most ez alapján azt mondjuk, hogy kezdőként könnyű eltévedni, és beválasztani egy olyan kiadásba, amely végül kemény diónak bizonyul, azzal valószínűleg nem lepünk meg senkit. Aki Windowsról szeretne áttérni, annak alapvetően az Ubuntu, az Ubuntura épülő Mint vagy a Zorin OS ajánlott, ennek a három rendszernek a felépítése elég sok hasonlóságot mutat a Windows kezelőfelületével - a Zorin OS pedig kifejezetten úgy készült, hogy a Windows 10-ről vagy Windows 11-ről váltók életét könnyítse meg, amennyire csak lehetséges.
Problémát elsősorban az okozhat, ha nem nézel utána annak, hogy melyik disztribúció illeszkedik a legjobban az igényeidhez, vagy ha túlvállalod magad. Bár elsőre csábítóan hangzik, hogy az Arch Linux egy saját igények szerint összeállítható rendszer (azaz kihagyható belőle minden olyan modul, amire nincs szükséged), azonban az alapkonfiguráció beállítása aprólékos művelet (a telepítési útmutató 26 lépést sorol fel), ami elég hosszúra is nyúlhat, arról nem is beszélve, hogy több olyan paraméter is szembejön a folyamat során, amiről az egyszeri Windows felhasználó eddig még csak nem is hallott.
A felhasználói felület rossz megválasztása
Az előző részben taglalt különbségek közül kiemelten fontos az, hogy az adott Linux disztribúció milyen grafikus interfészt kapott - a Windowszal ellentétben a Linux többféle asztali (desktop) kezelőfelülettel is felruházható, és az sem ritka, ha egy kiadás eleve több változatot tartalmaz. A fent említett hármasból az Ubuntu a GNOME-ot használja, ez sok elemében a macOS-re emlékeztet. A Mint telepíthető a Cinnamon, MATE vagy Xfce desktop felületekkel - e három közül a Cinnamon az alapértelmezett, ezt a UI-t direkt úgy alakították ki, hogy a fő asztali elemek funkciója és elrendezése a Windows Asztal felépítését kövesse.
A Zorin OS pedig GNOME-mal és Xfce-vel választható, azonban fontos tudni, hogy a GNOME-ot a készítők erőteljesen kozmetikázták, és témákkal alakíthatóvá tették, hogy választani tudj a Windows 11-szerű, a macOS-szerű vagy akár a ChromeOS-szerű felépítés között. A Zorin OS behoz ugyanakkor egy másik problémát is: a Linuxról mindenki azt gondolja, hogy ingyenes, a fenti három téma viszont csak a prémium kiadás része, ami 48 dollárba kerül. Az alapváltozatban csak egy Windows-szerű alaptéma található meg.
Noha a fentiekből látszik, hogy a fejlesztők sokat tesznek azért, hogy a Windows világból érkezők jó élménnyel gazdagodjanak, azt látni kell, hogy tökéletesen ugyanaz az élmény, mint amit a Windows 10 vagy 11 nyújt, Linux alatt sosem lesz meg. A Windows (vagy említhetjük akár a macOS-t is), komplett és használatra kész, legfeljebb apróságokat kell finomhangolni - Linux alatt a legjobb beállítások megtalálása több időbe telik. Ez nem hiba és nem is hiányosság, puszta tény. Rengeteg múlik a személyes nyitottságon (vagy ha úgy tetszik, tolerancián), vagyis azon, hogy mennyire vagy hajlandó kísérletezni, illetve mennyi időt adsz magadnak arra, hogy megtanuld, megszokd a megváltozott környezetet.
Idegen alkalmazások
Sokak szemében a Linux legnagyobb problémája az, hogy kevés rá a szoftver - a kínálat több tízezer programra terjed ki. Ez nem tűnik kevésnek, de csak addig, amíg mellé nem tesszük azt, hogy a Windows esetében csak a Microsoft Áruház kínálata milliós nagyságrendű, míg a weben elérhető összes alkalmazás számát szakértők több tízmillióra becsülik. Mit jelent ez a gyakorlatban? Alapvetően két dolgot: az egyik az, hogy igen nagy az esélye annak, hogy a Windowsban megszokott szoftverből Linux változat nincs, a másik pedig az, hogy egy-egy feladatra természetesen több alternatíva is kínálkozik Linux alatt, de messze nem annyi, mint amennyi a Windows esetében. Joggal érezheted hát azt, hogy korlátok közé vagy szorítva.
A programok telepítése egyébként ma már Linux alatt egészen egyszerű: sok disztribúció tartalmaz csomagkezelőt, ami lényegét tekintve pontosan úgy működik, mint a Microsoft Store alkalmazásbolt. Egy kattintás a telepítés, majd a rendszer intézi a frissítéseket.
Rövidre fogva: az eltérő szoftverválaszték azt jelenti, hogy a legtöbb feladatra alternatív megoldást kell keresned. Hogy ez vízválasztó lesz-e vagy sem, az alapvetően azon múlik, hogy mennyi programot kell "helyettesíteni". Egy-két esetben elmegy, ha új billentyű-kombinációkat vagy új munkamenetet kell megtanulni, de ha a számítógép-használat módjának tanulását teljesen elölről kell kezdeni, sokan - érthető módon - feladják, és inkább maradnak a Windowsnál.
Érdemes a Linuxra váltás előtt egy virtuális gépre telepített rendszer segítségével megnézni, hogy a fontos feladataidhoz milyen alternatívákat találsz, és azt is, hogy azok kezelése mennyire tér el attól, amit Windows alatt már megszoktál.
Az a bizonyos egy, de nagyon fontos alkalmazás
Ha minden kötél szakad, akkor a Linux a WINE segítségével arra is képes, hogy a Windowsra írt alkalmazásokat futtassa, ráadásul a teljesítményre sem lehet különösebb panasz. Ebben az esetben azonban újabb problémák szakadnak a kezdő Linux felhasználó nyakába. A programok többsége működik, de előfordulhatnak inkompatibilitási gondok, hiányozhatnak szolgáltatások vagy funkciók, de az is előfordulhat, hogy a nem szabványos telepítővel forgalomba kerülő szoftverek már a telepítésnél elakadnak.
És a helyzet az, hogy elég egyetlen egy olyan szoftvert találni, ami sehogy nem akar elindulni Linux alatt; és itt lehet szó akár játékról, akár produktív alkalmazásról, akár egy olyan szoftverről, amit speciális igények alapján fejlesztettek ki. Ha ez az adott program pótolhatatlan, akkor a Linuxra való átállás lehetősége a ködbe vész.
Bár alternatív megoldás lehet ilyen helyzetre az, ha dual boot rendszerben megtartod a Windowst (vagy Linux alatt Windowst virtualizálni), a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy meglehetősen kényelmetlen egyetlen szoftver miatt folyamatosan újraindítgatni a gépet; a kényelem (vagy a lustaság) ebben az esetben előbb vagy utóbb azt eredményezi, hogy visszaáll a kiindulási állapot, azaz maradsz a jó öreg Windowsnál.
Akkor válts vagy ne válts?
A fenti listával távolról sem szeretnénk azt sugallni, hogy a Linux nem jó alternatíva Windows helyett - azonban van néhány olyan jellemző hiba, amit ha kezdőként elkövetsz, akkor az nagy hatással lehet arra, hogyan vélekedsz a továbbiakban erről a rendszerről. Ebben a cikkben azokat a negatívumokat szedtük össze, amelyekkel a legnagyobb eséllyel találkozhatsz - megrettenni nem kell tőlük, de jobb felkészültnek lenni, mert így nem fog váratlanul érni, ha esetleg elsőre nem jön össze valami.
A Linux egy másik rendszer, ebből adódóan másképpen működik, és ez mindenképpen igényel némi megszokást - ha viszont türelmes vagy és adsz elég időt magadnak, akkor majdnem biztos, hogy végül nem fogsz csalódni!
