Amikor az Intel 2023-ban bevezette az új processzor-elnevezési rendszerét, a cél egyértelmű volt: letisztult, könnyen érthető struktúra, amelyben a vásárló azonnal tudja, mit vesz. A mobilos kínálat két ágra bomlott: a nagy teljesítményű Raptor Lake chipeket jelölő Intel Core (Series 1), valamint a Meteor Lake architektúrára épülő, mesterséges intelligencia-képességekkel és jobb energiahatékonysággal rendelkező Intel Core Ultra (Series 1). Bár az Ultra kicsit megtévesztően nem a nyers erőt, hanem az AI-funkciókat és az üzemidőt jelentette, a rendszer mégis átlátható maradt.
A 2024-ben bemutatott Series 2 azonban gyorsan visszahozta a régi káoszt. Az új Lunar Lake processzorok valóban elhozták a Copilot+ PC követelményeit teljesítő NPU-teljesítményt és az ígért üzemidőt, de a Series 2 címke alá nem csak ezek kerültek. Ugyanide sorolta az Intel az Arrow Lake alapú, csúcsteljesítményű gaming CPU-kat, amelyek nem felelnek meg a Copilot+ szintnek, sőt még Raptor Lake architektúrára épülő modellek is idecsúsztak, amelyekből az NPU teljesen hiányzik.
Így fordulhat elő, hogy egy Alienware 16 Aurora Series 2 processzorral valójában egy régebbi generációs chipet kapunk AI-képességek nélkül, míg egy drágább Alienware 16X Aurora szintén Series 2 jelzéssel már Arrow Lake-re épül, erős teljesítménnyel, de továbbra is korlátozott AI-támogatással.
A gond az, hogy a Series 2 felirat, sőt még a Core Ultra megjelölés sem árulja el, milyen architektúrát, teljesítményt vagy AI-funkciókat várhatunk. Ehhez újra a konkrét modellkódokat kell böngészni, betűjeleket figyelni, mintha az egyszerűsítés soha meg sem történt volna. Különösen ironikus, hogy az Intel korábban éppen az AMD-t támadta hasonló névhasználat miatt, most pedig maga is ugyanabba a hibába sétált bele. Az eredmény: a vásárló ismét találgat, a márkanév pedig egyre kevésbé jelent bármit. Az Intel egyszerűsítési kísérlete alig egy év alatt visszafordult a bonyolultság felé, és ezzel sikerült újra megnyitni a régi zűrzavaros korszak kapuját.
