Az Artemis II valóban történelmi küldetés: a NASA április 1-jén indította útnak a négyfős legénységet az Orion fedélzetén, a misszió pedig nagyjából tíznaposra van tervezve, a visszatérést pedig amerikai idő szerint április 10-re időzítették. Ez az első olyan Artemis-repülés, amelyen már emberek is utaznak, a cél pedig most egy holdkerülő tesztküldetés, nem a leszállás.
A most felkapott, elsőre poénnak hangzó téma valójában egy régi, nagyon is komolyan vett űrorvosi problémából jön. Egy 1969-es, a NASA adatbázisában is szereplő tanulmány azt vizsgálta, hogy az emésztés során keletkező hidrogén és metán zárt térben tűzveszélyt jelenthet-e.
Vagyis nem arról van szó, hogy az Artemis II legénysége miatt most hirtelen új vészhelyzet alakult ki, hanem arról, hogy az űrutazásnál az ilyen kellemetlen, de teljesen gyakorlati kérdésekkel is régóta számolnak.
A szagokkal és a fedélzeti komforttal kapcsolatban azért most is akadt valós probléma. Az Orion vécéje röviddel az indulás után hibajelzést adott, de a NASA közlése szerint a legénység és az irányítás április 2-ára helyreállította a rendszer normál működését. Ettől még aligha hotelszintű az élet egy ilyen kapszulában, de a nagy, vicces címek mögött most is inkább egy nagyon prózai űrhajós valóság áll: zárt tér, kevés hely, érzékeny rendszerek, és rengeteg olyan apróság, amire a Földön senki sem gondolna.
