Első ránézésre az internet környezeti fenntarthatóságát elemezni olyan, mint megpróbálni kideríteni, honnan származnak a vízmolekulák a reggeli kávénkban. A világháló folyamatosan alakul, újrahasznosul és változik - akárcsak a természetes vízkörforgás. Ám míg a vízmozgások fizikai nyomokat hagynak, az internet energiaéhsége és környezeti hatása jórészt láthatatlan marad a mindennapi felhasználók számára. Bármikor, amikor csatlakozunk az internetre - akár csak azzal, hogy reggel a telefonunkat nyomkodjuk vagy Zoom-megbeszélésbe kapcsolódunk -, elektromos energiát használunk. Ez az energia nemcsak a készülékeink működtetéséhez szükséges, hanem az adatközpontokhoz, a bázisállomásokhoz, a gyártási folyamatokhoz, valamint a nyersanyagok bányászatához és szállításához is. Az internet egy olyan infrastruktúra, amelynek működése és kiépítése elképesztő mennyiségű energiát és erőforrást igényel.
Habár az internet korábban viszonylag kis környezeti lábnyommal rendelkezett, az elmúlt évtizedben ez drasztikusan megváltozott. Az életünk jelentős része ma már online zajlik, az okosotthonoktól kezdve a digitális ügyintézésig - ezért elengedhetetlen, hogy megértsük, mindez milyen hatással van a környezetünkre. A válasz azonban nem egyszerű: attól függ. Attól, hogyan csatlakozunk, milyen gyakran és milyen eszközökkel használjuk a netet, mennyire támaszkodunk mesterséges intelligenciára, és így tovább. A környezeti hatásokat sokféleképp lehet mérni - az üvegházhatású gázoktól kezdve a vízfogyasztáson át az erőforrások kimerüléséig.
A technológia környezeti terhelésének egyik fő felelőse maga az ICT-szektor - azaz az információs és kommunikációs technológia területe -, amely az internet, a mobilhálózatok, a televízió és más digitális eszközök működését fogja össze. Ez a szektor a világ szén-dioxid-kibocsátásának 3,6%-áért felelős, és még legalább 2-3 milliárd ember vár arra, hogy csatlakozhasson a világhálóra - ami újabb eszközök, hálózatok és adatközpontok létesítését jelenti. A kínálati lánc hatása még súlyosabbá teszi a képet. A nyersanyagok bányászata, a chipek gyártása és a szállítás önmagában hatalmas ökológiai terhet ró a bolygóra. Az Apple szerint például a vízfogyasztásuk 99%-a ebből a láncból ered. Mégis, az internet és az AI képes lenne a fenntarthatóság eszközévé válni, ha megfelelően szabályozzuk. A távközlési szakértők szerint az ICT akár 20%-kal is csökkenthetné a globális kibocsátásokat - ha a klímapolitika figyelembe venné ezt a szektort.
Az internet típusai között óriási különbségek vannak. A legfenntarthatóbb kapcsolat jelenleg az optikai szálas hálózat, mivel a fényimpulzusokat üvegszálas kábeleken keresztül közvetítik - rendkívül alacsony energiafelhasználással. A kábel- és DSL-hálózatok ezzel szemben rézkábeleken alapulnak, amelyek jóval nagyobb kibocsátással és energiaigénnyel járnak. A DSL különösen elavult: lassú, megbízhatatlan és szennyező. Az 5G internethálózat hatékonysága folyamatosan javul, de az energiafogyasztása még mindig magas, főleg vidéki területeken. A hálózati toronyhálózatokat sokszor dízelgenerátorok táplálják, ami tovább rontja a környezeti mérleget. A legnagyobb ökológiai kihívást azonban a műholdas internet jelenti, különösen az alacsony földkörüli pályán keringő LEO műholdak, mint a Starlink esetében. Ezek hatalmas mennyiségű kibocsátással járnak - nemcsak a működésük során, hanem már a fellövés pillanatától kezdve. Az elmúlt években megsokszorozódott rakétaindítások - csak 2024-ben 134 SpaceX-indítás történt - már most kimutatható változásokat idéztek elő a sztratoszféra összetételében.
És akkor még nem beszéltünk az adatközpontokról és az AI hatásáról. Egyre nagyobb energiát és vizet igényelnek a mesterséges intelligenciát működtető szerverek - sokszor többet, mint a hagyományos adatközpontok együttvéve. Az AI modellek nemcsak keresnek az adatokban, hanem létre is hozzák azokat - ez a generatív folyamat sokszorosa a hagyományos szerverek energiaigényének. A Google adatközpontjai például 2023-ban több mint 23 milliárd liter édesvizet használtak el hűtésre - ez közel megegyezik a PepsiCo éves globális vízfogyasztásával. A Berkeley Lab szerint ez a mennyiség 2028-ra akár a négyszeresére is nőhet. Az AI tehát nemcsak áramot "eszik", hanem vizet is "iszik" - és a környezeti ár nem elhanyagolható. A helyszín és az időpont is sokat számít: például egy adatközpont hűtése Kanadában vagy Norvégiában jóval kevesebb vizet igényel, mint ugyanaz Arizonában. A levegőszennyezés szintén kulcskérdés: egy-egy adatközpont kibocsátása vetekszik akár Kalifornia közúti közlekedésének szintjével is.
Az internet és az AI velünk marad - de nem mindegy, hogyan. Ha valóban fenntartható digitális jövőt szeretnénk, akkor a láthatatlan kábelek mögé kell néznünk, és tudatos döntéseket kell hoznunk az online jelenlétünkkel kapcsolatban. Nem a lekapcsolás a megoldás - hanem az átláthatóság, a szabályozás és az újragondolt technológiai beruházások. A jövő hálózata lehet zöldebb. Csak tudnunk kell, hová vezetik a kábelek.
