Míg a világűr meghódítását sokáig kizárólag tudományos és katonai célok motiválták, egy idő után a potenciális kereskedelmi előnyök is előtérbe kerültek, köztük az egyik leginkább jövedelmezőnek ígérkező szektorként az űrturizmus. És ahogy nő a vállalkozó kedvű cégek száma, valamint bővül a szolgáltatások köre, úgy válik egyre inkább megfizethetővé, ha az ember magasabbra szeretne jutni annál, amit egy tengerentúli utasszállító járat fedélzetén elérhet.
Míg Dennis Tito 2001-ben mintegy 20 millió dollárt fizetett azért, hogy egy nyolcnapos út keretében felkeresse a Nemzetközi Űrállomást, a Virgin Galactic már rongyos 450 ezer dollárért elviszi utasait az űrnek a NASA által elismert határáig, amit praktikus okok miatt a 100 kilométeres magasságban húzódó, nemzetközileg is elismert Kármán-vonal alatt jelöltek ki. De van egy újabb szereplő, amely még ennél is kevesebbet fog kérni.
A Space Perspective már 125 ezer dollárral is beéri fejenként, de azért tud alákínálni a SpaceX-hez és a Blue Originhez képest is olcsó Virgin Galacticnek (az előbbiek földi indítású rakétát, az utóbbi repülőgépről indított űrrepülőt használ), mert óriási légballonhoz rögzített kabinnal fogja feljuttatni utasait a sztratoszféráig, azaz megközelítőleg 30 kilométeres magasságig. Mindehhez megújuló forrásból származó hidrogént használnak hélium helyett, mert a karbonsemlegesség is szerepel a cég törekvései között.
Az oda- és visszaúttal együtt hatórásra tervezett út során varázslatos körpanorámában gyönyörködhetnek az utasok, kiknek kényelmét bár és mosdó is szolgálja. A Spaceship Neptune névre keresztelt, légballonos kapszulának egyelőre csak a látványterveinek mutatta be a Space Perspective, amely azt reméli, hogy az első kereskedelmi repülésekre már 2024-ben sor kerülhet. Eddig 600-an szerepelnek a várólistán, ennyien fizették be az 1000 dolláros, visszatéríthető előleget. Mivel az első, még személyzet nélküli repülés eredményes volt tavaly, jó esély van rá, hogy nem kell majd visszakérniük az összeget.
