Az európai digitális szuverenitás egyik nagy ígérete éppen az lenne, hogy a kontinens intézményei és vállalatai kevésbé függjenek az amerikai techóriásoktól, de most a szabad irodai szoftverek világában robbant ki komoly vita arról, mi számít valódi alternatívának. A LibreOffice mögött álló Document Foundation élesen bírálta a Euro-Office-t, amelyet a Microsoft Office európai kihívójaként próbálnak pozicionálni.
A Document Foundation egyik alapító tagja, Italo Vignoli nyílt levélben ment neki a projektnek, és azt állította, hogy a Euro-Office nem valódi szuverén megoldás, hanem inkább a Microsoft Office ingyenes másolatának tűnik. A kritika lényege, hogy a Euro-Office a Microsoft felületét és munkafolyamatait utánozza, ezzel pedig nem megtöri, hanem megerősíti azt a gondolkodást, amely a felhasználókat évtizedek óta a redmondi ökoszisztémához köti. A legnagyobb szakmai kifogás a fájlformátumok körül forog. Vignoli szerint a Euro-Office alapértelmezésben a Microsoft által használt OOXML dokumentumformátumot részesíti előnyben, ami szerinte hosszú távon ugyanabba a függőségi helyzetbe tereli a felhasználókat, amelyből éppen ki kellene lépniük. A LibreOffice ezzel szemben az ODF-et tekinti valódi nyílt szabványnak, és évek óta erre építi saját szuverenitási érvelését.
A Euro-Office támogatói szerint a Microsoft Office-hoz hasonló felület és erős kompatibilitás éppen a könnyebb átállást szolgálja. A projekt mögött több európai technológiai szereplő áll, köztük az IONOS, a Nextcloud, az Eurostack, az XWiki, az OpenProject, a Soverin, az Abilian és a BTactic. Az eredeti bejelentésben a Euro-Office-t olyan szuverén Office-csomagként írták le, amely ismerős kezelőfelületet és erős Microsoft-kompatibilitást kínál azoknak, akik le akarnának válni a Microsoft 365-ről.
A vita azonban nem csak formátumokról és felületekről szól. Biztonsági és geopolitikai aggályok is megjelentek, mivel a Euro-Office az OnlyOffice-ból nőtt ki, amelytől csak 2026 márciusában vált el hivatalosan. A Cybernews vizsgálata szerint a kódbázis túlnyomó része olyan fejlesztőkhöz köthető, akik orosz időzónákban dolgoztak, miközben az európai konzorcium hozzájárulása ehhez képest kisebbnek tűnik. A beszámolók szerint a projekt továbbra is átvesz bizonyos módosításokat az eredeti upstream kódbázisból, ami újabb kérdéseket vet fel a valódi függetlenségről.
Fontos különválasztani a bizonyított tényeket és az aggályokat. Önmagában az, hogy egy szoftverben orosz fejlesztőkhöz köthető kód van, nem jelenti automatikusan azt, hogy rosszindulatú vagy kompromittált lenne. Egy szuverenitásra épített európai irodai csomagnál viszont már az is kényes kérdés, ha a projekt jelentős mértékben olyan technológiai alapokra támaszkodik, amelyek eredete vagy fejlesztési lánca nem teljesen illeszkedik a kommunikált célokhoz.
A LibreOffice kritikája ezért különösen kellemetlen a Euro-Office számára. Az európai szoftverfüggetlenség ugyanis nem merül ki abban, hogy egy termék európai zászló alatt jelenik meg, vagy hogy könnyebb vele megnyitni a Microsoft Office dokumentumait. A valódi kérdés az, hogy a felhasználók milyen formátumokhoz, fejlesztési láncokhoz, infrastruktúrához és hosszú távú függőségekhez kötődnek.
A Euro-Office körüli vita jól mutatja, mennyire nehéz egyszerre kényelmes, kompatibilis és valóban független alternatívát építeni a Microsoft irodai csomagjával szemben. A felhasználók többsége azt szeretné, ha minden dokumentuma pontosan úgy nyílna meg, mint Office-ban, a szuverenitási törekvések viszont pont azt követelnék, hogy Európa ne a Microsoft logikáját másolja új név alatt. A LibreOffice mostani támadása erről szól: szerinte a Euro-Office nem kijárat a Microsoft-függésből, hanem egy európai táblával ellátott kerülőút vissza ugyanoda.
