Egy nemzetközi kutatócsoport eritrulózt azonosított a Tejútrendszer központi régiójának közelében található hatalmas molekulafelhőben - írta meg többek között a 24.hu. A málnában és egyes barnítókrémekben is előforduló vegyület az első valódi cukor, amelynek jelenlétét sikerült megerősíteni a csillagközi térben. Az eritrulózt a Földtől mintegy 26 ezer fényévre található G+0.693-0.027 jelű gáz- és porfelhőben mutatták ki. Ez a Tejútrendszer egyik molekulákban leggazdagabb ismert területe, ahol az elmúlt években több, az élet kialakulását megelőző kémiai folyamatok szempontjából érdekes szerves vegyületet is találtak.
A kutatók a spanyolországi Yebes 40 méteres és az IRAM 30 méteres rádiótávcsöveinek adatait elemezték. A molekulákat nem közvetlenül fényképezik le, hanem az általuk kibocsátott rádióhullámok jellegzetes frekvenciáit keresik. Minden vegyület sajátos spektrális ujjlenyomattal rendelkezik, amelyet laboratóriumi mérésekkel lehet összehasonlítani. Az eritrulóz esetében összesen 17, egymással összhangban álló molekuláris átmenetet azonosítottak. A legerősebb jelek közül több nem olvadt össze más vegyületek sugárzásával, a véletlen egyezés esélyét pedig a kutatók mindössze 0,2 százalékra becsülték. Az eredmények ezért erős bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy valóban eritrulóz található a felhőben. A csillagászok korábban már észleltek az űrben olyan molekulákat, amelyek szerkezetükben hasonlítanak a cukrokhoz. Ilyen például a glikolaldehid, amelyet gyakran a legegyszerűbb cukormolekulaként emlegetnek, kémiai értelemben azonban nem tekinthető valódi szacharidnak. Négy szénatomot tartalmazó cukrot eddig még nem sikerült kimutatni a csillagközi térben.
A felfedezés egyik meglepetése, hogy az eritrulóz legalább nyolcszor nagyobb mennyiségben van jelen a felhőben, mint amekkora felső határt a kutatók az egyszerűbb, három szénatomos cukrok esetében meg tudtak állapítani. A gliceraldehidet és a dihidroxi-acetont a rendkívül érzékeny mérések ellenére sem találták meg. A számítógépes modellek szerint az eritrulóz a parányi csillagközi porszemcséket borító jégrétegen alakulhatott ki. Egyszerűbb, két szénatomos molekulák, például a glikolaldehid és az etilénglikol töredékei kapcsolódhattak össze kozmikus sugárzás és más nagy energiájú folyamatok hatására. A vegyület később a porszemcsék ütközésekor vagy a molekulafelhőn áthaladó lökéshullámok következtében kerülhetett a gázba, ahol a rádiótávcsövek már érzékelni tudták. A felfedezés azt mutatja, hogy összetett cukrok csillagok és bolygók kialakulása előtt, a rendkívül hideg csillagközi környezetben is létrejöhetnek.
A cukrok fontos szerepet töltenek be a földi életben. Energiaforrásként szolgálnak, emellett az RNS és a DNS szerkezetének is alapvető alkotóelemei. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az eritrulóz észlelése élet vagy földön kívüli élőlények jelenlétét bizonyítaná. A vegyület jelentősége inkább abban rejlik, hogy folyékony víz jelenlétében más cukrokká, köztük treózzá és eritrózzá alakulhat. A treóz alkotja a laboratóriumban már előállított treóz-nukleinsav, vagyis a TNA gerincét. Egyes feltételezések szerint ez az RNS-nél egyszerűbb molekula szerepet játszhatott az élet legkorábbi örökítő rendszereiben, ezt azonban egyelőre nem sikerült bizonyítani. Cukrokat korábban ősi meteoritokban és a Bennu kisbolygóról származó mintákban is találtak. Az új eredmény alátámasztja azt az elképzelést, hogy ezek az anyagok már a Naprendszer létrejötte előtt megjelenhettek a csillagközi felhőkben, majd beépülhettek az aszteroidákba, üstökösökbe és a kialakuló bolygókba.
A kutatók becslése szerint a korai Földet érő égitestek akár több százmillió vagy több tízmilliárd kilogrammnyi eritrulózt is magukkal hozhattak. Ez továbbra is erősen bizonytalan számítás, de azt mutatja, hogy a világűrből érkező szerves anyagok érdemben hozzájárulhattak a bolygónkon elérhető élet előtti kémiai alapanyagokhoz.
