A Stanford Egyetem kutatói olyan egereket hoztak létre, amelyek agyának jelentős részében laboratóriumban növesztett emberi agyszövet működött. Az emberi őssejtekből készített agyi organoidok nemcsak életben maradtak az állatokban, hanem növekedtek, különböző emberi agysejtekké fejlődtek, és kapcsolatokat építettek ki az egerek saját idegrendszerével is. A Nature-ben szeptember 16-án megjelent tanulmány szerint ez az eddigi egyik legkiterjedtebb ilyen jellegű integráció.
A kísérlethez genetikailag módosított egereket használtak, amelyekből az agykéreg glutamáterg neuronjainak túlnyomó része hiányzott. Az így felszabadult területre néhány nappal a születés után ültették be az emberi agykérget utánzó organoidokat. A beültetések nagyjából 90 százaléka sikeresen integrálódott, az emberi szövet pedig idővel a rendelkezésre álló agykérgi tér jelentős részét kitöltötte. Egyes emberi idegsejtek nyúlványai egészen az egerek gerincvelőjéig elértek.
Fontos azonban, hogy ettől az egereknek nem lett "emberi agyuk" a szó hétköznapi értelmében. Az átültetett szövet nem építette fel egy emberi agykéreg teljes szerkezetét, és a kísérletek sem utaltak arra, hogy az állatok emberhez hasonló gondolkodási képességekre tettek volna szert. Mozgásuk nagyrészt normális maradt, bár bizonyos végtag-koordinációs és spontán viselkedési különbségeket kimutattak.
A módszer elsősorban azért lehet értékes, mert az emberi agy fejlődését és betegségeit rendkívül nehéz élő szövetben vizsgálni. A kutatók például oxigénhiánynak tették ki az állatokat, és azt tapasztalták, hogy a beültetett emberi idegsejtek jóval érzékenyebben reagáltak, mint az egerek saját sejtjei. Ez segíthet jobban megérteni többek között az agyi bénulás kialakulását, később pedig olyan állapotok vizsgálatában is használhatják a modellt, mint az epilepszia, a skizofrénia vagy az autizmus.
A kutatás ugyanakkor etikai kérdéseket is felvet, hiszen minél nagyobb arányban és összetettebben épül emberi idegszövet állatok idegrendszerébe, annál fontosabb meghatározni, milyen határig elfogadható az ilyen kísérletek folytatása. A kutatók szerint a mostani állatoknál nem jelentek meg erre utaló rendkívüli képességek, a technológia fejlődésével azonban az ilyen modellek szabályozása várhatóan egyre fontosabb kérdéssé válik.
