Az Európai Bizottság jogszabállyá alakítaná korábbi, 2020-as ajánlását, amely arra ösztönözte a tagállamokat, hogy ne használjanak "magas kockázatú" beszállítókat - például a kínai Huaweit és a ZTE-t - a mobilhálózataikban. Henna Virkkunen, a Bizottság alelnöke most azt szeretné elérni, hogy ez a biztonsági iránymutatás kötelező érvényű legyen minden uniós ország számára.
A döntés komoly politikai vihart kavarhat, hiszen a tagállamok eddig saját hatáskörben dönthettek arról, milyen technológiát építenek be nemzeti infrastruktúráikba. Az új terv szerint viszont Brüsszel egységesítené az uniós hozzáállást, ezzel kizárva a kínai gyártókat a hálózatfejlesztésekből.
A lépés hátterében az Európai Unió és Kína közti egyre feszültebb gazdasági és politikai viszony áll. A Bizottság attól tart, hogy a Pekinghez szorosan kötődő vállalatok részvétele az uniós telekommunikációs hálózatokban nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet. Virkkunen emellett azt is vizsgálja, hogyan lehetne korlátozni a kínai cégek szerepét a fix vonalas hálózatok bővítésében, különösen most, amikor az EU területén gyors tempóban zajlik a nagy sebességű optikai hálózatok kiépítése.
A Bizottság a tervek szerint nemcsak az uniós országokra, hanem a partnerekre is nyomást gyakorolna: a jövőben megtagadhatná a Global Gateway fejlesztési alap támogatásait azoktól a nem uniós országoktól, amelyek Huawei-eszközöket használnak a projektjeikben.
A Huawei és a ZTE már korábban is viták középpontjába került Európában. Miközben az Egyesült Királyság és Svédország évekkel ezelőtt teljes tiltást vezetett be, más országok - például Spanyolország vagy Görögország - továbbra is engedélyezik a kínai technológia használatát. Berlin és Helsinki azonban most újra szigorításokat fontolgat, részben az Egyesült Államok megújult nyomása miatt, amely Donald Trump második elnöki ciklusával ismét előtérbe került.
A Huawei finn riválisa, a Nokia régóta figyelmeztet az uniós függésre, miközben Kína maga fokozatosan kiszorítja a nyugati beszállítókat saját piacáról. A helyzet így egyre inkább geopolitikai kérdéssé válik: az EU-nak el kell döntenie, hajlandó-e lemondani az olcsóbb kínai technológiáról a biztonság és az egységes fellépés érdekében.
