Kamaszkori célból lett valós karrierút Horváth Hanna története, aki a győri Széchenyi István Egyetemen szerzett járműmérnöki alapképzés után ma már a Mercedes-AMG Petronas Forma-1-es csapatánál dolgozik gyakornokként. A fiatal szakember jelenleg a hollandiai Delfti Műszaki Egyetemen végzi aerodinamikai specializációjú mesterképzését, a gyakorlati évét pedig az F1 egyik legnagyobb és legsikeresebb istállójánál tölti, az angliai Brackley-ben. A történet súlyát nem csak az adja, hogy egy magyar mérnök eljutott a világbajnoki élmezőnybe, hanem az is, hogy pontosan kirajzolja, milyen út vezethet a hazai egyetemi műhelyektől a motorsport csúcsáig. Horváth Hanna 2022-ben végzett a Széchenyi István Egyetem Audi Hungaria Járműmérnöki Karán, és már az alapképzés évei alatt egyértelműen a gyakorlati fejlesztői munka felé fordult. Négy éven át az Arrabona Racing Team tagjaként dolgozott a Formula Student-versenysorozatban, ami nem egyszerű egyetemi extracurricular programként működik, hanem valós mérnöki terhelést adó fejlesztési környezetként. Ez a tapasztalat később kulcsfontosságúnak bizonyult, mert miközben Magyarországon korlátozottan érhetők el kifejezetten aerodinamikára specializált képzések, a csapaton belüli munka lehetőséget adott arra, hogy ezen a területen is mélyebbre menjen.
A szakember visszaemlékezése szerint már középiskolásként tudta, hogy Győrbe szeretne jönni továbbtanulni, mert az egyetemet modern szemléletű, jövőorientált intézménynek látta, amely erős infrastruktúrát és valódi szakmai lehetőségeket kínál. Ez a döntés utólag különösen erősnek tűnik, mert a Széchenyi-egyetemhez kötődő hallgatói csapatmunka és a támogató szakmai közeg egy olyan alapot adott neki, amelyre később nemzetközi szinten is lehetett építeni. A Forma-1-be vezető út ugyanis ritkán egyetlen nagy ugrásból áll, inkább sok kisebb, jól időzített lépésből, és ezek közül az első igazán fontos lépés nála egyértelműen az ART volt. Diplomaszerzés után Horváth Hanna a Jaguar Land Rovernél is dolgozott, emellett egy űrtechnológiai posztgraduális képzést is elvégzett, majd felvételt nyert a Delfti Műszaki Egyetem repülőgépipari mesterképzésének aerodinamikai specializációjára. Ez már önmagában is komoly szakmai szintlépés, de az igazi áttörést az hozta meg, amikor bekerült a Mercedes-AMG Petronas csapatához. Elmondása szerint már középiskolásként is a Forma-1-ben képzelte el magát, így a Mercedeshez szóló felvétel számára nem egyszerű állomás, hanem egy hosszú ideje épített cél beteljesülése lett.
A Mercedesnél az aerodinamikai csapathoz került, amely az egyik legnagyobb létszámú mérnöki terület az istállón belül. Jelenleg a kísérleti aerodinamikai kutató-fejlesztő részlegen dolgozik, ahol a feladatok a méréstechnikai részletektől a szélcsatorna-fejlesztésig terjednek. A munkája kifejezetten technikai mélységű, nem kirakatpozíció, amit jól mutat, hogy az autó orrán található Pitot-cső kalibrálását teljes egészében rábízták. Ez olyan felelősség, amelynél a pontosság nem elméleti kérdés, mert közvetlen hatása lehet a mérések minőségére és végső soron a fejlesztési döntésekre is. A beszámoló alapján különösen erős az a közeg, amelyben dolgozik. A Mercedesnél a gyors tempó, a változatos projektek és a folyamatos problémamegoldás a mindennapok része, ráadásul olyan feladatokkal, ahol a klasszikus mérnöki tudás mellett kódolási ismeretekre is szükség van. Horváth Hanna szerint kifejezetten izgalmas, hogy a munkájáról gyors visszacsatolást kap, mert a tesztek és futamok során rövid időn belül látszik, milyen eredményt hoz egy-egy fejlesztés. Ez a Forma-1 egyik legnagyobb vonzereje mérnöki szemmel, és a nyilatkozatból is érződik, hogy számára ez nem csak presztízs, hanem szakmailag is erős motiváció.
Az is figyelemre méltó, ahogyan a csapat belső működéséről beszél. A Mercedesnél rendszeresek a vezetői tájékoztatók és megbeszélések, ahol a munkatársak közvetlenül kérdezhetnek a menedzsmenttől, sőt akár a versenyzőktől is. Horváth Hanna találkozott már Kimi Antonellivel és George Russell-lel, és külön kiemelte, hogy Toto Wolff csapatfőnök is ugyanazokat a közös tereket használja, mint mindenki más. Ez a leírás egyszerre fest családias és extrém professzionális képet a csapatról, ami ritka kombináció, de pontosan ez az a működés, amely hosszú távon versenyképes tud maradni a Forma-1-ben. A történet magyar szempontból azért is erős, mert nem egy elszigetelt sikersztorit mutat, hanem egy szélesebb tendenciát. A Széchenyi István Egyetem hallgatói közül többen a motorsport élvonalában helyezkedtek el, a ralitól a Forma-1-ig, Horváth Hanna pályája pedig ennek az egyik leglátványosabb példája. Különösen azért, mert nála jól látszik, hogyan lehet egy hazai egyetemi alapot, hallgatói csapatos tapasztalatot, ipari munkát és nemzetközi mesterképzést úgy egymásra építeni, hogy abból végül egy topcsapatos mérnöki pozíció legyen.
Horváth Hanna azt is hangsúlyozta, hogy a győri évekhez nemcsak tudást, hanem működő szakmai hátteret is köt. Az Arrabona Racing Teamnél nagy, elkülönített műhelyben dolgozhattak, erős partneri hálózattal és támogató közegben, ami komoly előnyt jelentett más csapatokhoz képest is. Ez fontos mondat, mert a tehetség önmagában ritkán elég, ha nincs mögötte olyan infrastruktúra és közösség, amely valódi projekteken keresztül fejleszti a hallgatókat. Ebben a történetben a személyes kitartás és az intézményi háttér nem egymás alternatívája, hanem egymást erősítő tényező. A győri mérnök útja most még gyakornoki szakaszban tart, de már így is világos, hogy nem egy véletlenül beesett lehetőségről van szó, hanem tudatosan felépített szakmai pályáról. A Mercedesnél végzett munka, a delfti mesterképzés és az aerodinamikai fókusz együtt olyan kombináció, amelyből a következő években még komolyabb szerep is kinőhet. Horváth Hanna története ezért nemcsak inspiráló, hanem szakmailag is pontos üzenet: a Forma-1-be vezető út Magyarországról is nyitva van, de csak annak, aki hosszú távon, következetesen építi fel magát.
