Kína minden eddiginél nagyobb állami lendülettel próbálna felzárkózni az Egyesült Államokhoz a mesterséges intelligencia versenyében. A Bloomberg értesülései szerint Peking nagyjából 2 billió jüanos, vagyis körülbelül 295 milliárd dolláros, ötéves tervet készít elő egy országos AI-adatközpont-hálózat felépítésére. A cél nemcsak az, hogy sokkal több számítási kapacitás álljon rendelkezésre, hanem az is, hogy a rendszer legalább 80 százalékban hazai technológiára épüljön, beleértve az AI-gyorsítókat is.
A tervet a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság dolgozza ki, az adatközpontok többségét pedig állami távközlési óriások, például a China Mobile és a China Telecom üzemeltethetnék. A cél egy 2028-ra összekapcsolt, országos számítási hálózat létrehozása, amely a mesterséges intelligenciás fejlesztésekhez, modellek futtatásához és ipari alkalmazásokhoz adna infrastruktúrát. A Reuters Bloombergre hivatkozó beszámolója szerint a projekt finanszírozásába szuverén adósságot és hosszú lejáratú különleges államkötvényeket is bevonnának.
A legnagyobb kérdés azonban nem feltétlenül az, hogy Kína elő tudja-e teremteni a pénzt. Az állam ezt jó eséllyel megoldja. Sokkal nehezebb feladat lesz megtölteni ezeket az adatközpontokat olyan hazai chipekkel, amelyek valóban képesek kiváltani az Nvidia és az AMD megoldásait. A 80 százalékos hazai arány politikailag érthető cél, de technológiailag komoly szűk keresztmetszetet jelenthet.
Kína az elmúlt években látványosan igyekezett leválni az amerikai technológiáról, különösen azután, hogy Washington egyre szigorúbb exportkorlátozásokat vezetett be a fejlett AI-chipekre. Már korábban is indultak olyan kínai adatközpont-projektek, amelyek kifejezetten hazai gyártású AI-chipekre építettek: a China Unicom például egy Csinghaj tartományban működő központot mutatott be, amelyben főként kínai beszállítók, köztük az Alibaba T-Head egységének chipjei dolgoznak.
Csakhogy egy-egy demonstrációs projekt és egy országos, több száz milliárd dolláros hálózat között óriási a különbség. A hazai gyártás kapacitását több tényező is korlátozza. A SMIC, Kína legfontosabb félvezetőgyártója ugyan képes fejlett, nagyjából 7 nanométeres szintű eljárásokra, de a kapacitása erősen terhelt, miközben rengeteg kínai chiptervező versenyez ugyanazokért a gyártósorokért. Ehhez jön a nagy sávszélességű memória, vagyis a HBM hiánya, amely a modern AI-gyorsítók egyik kulcseleme.
A Huawei Ascend-családja és más kínai AI-chipek sokat fejlődtek, de az iparági szereplők szerint a legnagyobb modellek tanításánál továbbra is komoly hátrányban vannak a legerősebb Nvidia-rendszerekhez képest. Nem véletlen, hogy több kínai szereplő is azzal küzd, hogyan lehet egyszerre megfelelni a politikai elvárásnak, vagyis a hazai hardver használatának, és a gyakorlati igénynek, vagyis a lehető legnagyobb AI-teljesítménynek.
A terv így egyszerre iparpolitikai és geopolitikai vállalkozás. Peking nemcsak adatközpontokat akar építeni, hanem saját AI-ökoszisztémát: hazai chipekkel, hazai szerverekkel, hazai szoftverrel és államilag koordinált infrastruktúrával. Ez csökkentheti a külföldi technológiától való függést, de ha a chipgyártás nem tud lépést tartani, akkor könnyen előállhat az a helyzet, hogy a drága adatközpontok egy része nem használható ki teljesen.
Kína tehát hatalmas tétet tesz arra, hogy az AI-versenyt nemcsak algoritmusokkal és modellekkel, hanem infrastruktúrával lehet megnyerni. A pénz megvan, az állami akarat is megvan, de a következő évek valódi kérdése az lesz, hogy a kínai félvezetőipar képes-e elég gyorsan felnőni ehhez az ambícióhoz. Ha nem, akkor az országos AI-hálózat papíron óriási lehet, a gyakorlatban viszont éppen abból lehet kevés, ami az egészet működtetné: erős, nagy tömegben gyártható hazai chipből.
