Elképesztő méretet öltött Kínában az államilag támogatott csereprogram, amelyben a fogyasztók a régi készülékeik leadásáért kedvezményt kapnak új termékek vásárlásakor. A pekingi kereskedelmi minisztérium friss adatai szerint 2026. április 12-ig már 41,08 millió digitális és okoseszközt cseréltek le így, a teljes program pedig 502,94 milliárd jüan, vagyis nagyjából 74 milliárd dollár értékű forgalmat mozgatott meg alig több mint három hónap alatt.
A számok azért különösen látványosak, mert nem egyetlen termékkategóriáról van szó. A támogatott vásárlások száma közel 69,78 millió volt, vagyis a rendszer nemcsak a mobilokat, tableteket és más kütyüket pörgeti, hanem sokkal szélesebb körben tereli az embereket új eszközök beszerzése felé. A digitális és okostermékek önmagukban 122,41 milliárd jüan értékű bevételt hoztak, ami jól mutatja, mennyire fontos része lett a programnak a technológiai piac élénkítése.
A legnagyobb pénz továbbra is az autóknál mozog. Az idei adatok szerint több mint 1,67 millió autó cseréje kapcsolódott a programhoz, ez pedig 269,44 milliárd jüan fölötti újautó-eladást hozott. Közben a háztartási gépek sem maradtak le sokkal, ott már 27 millió fölé ugrott a lecserélt darabszám, a kapcsolódó forgalom pedig meghaladta a 111 milliárd jüant. Vagyis a kínai modell nem egyszerűen újrahasznosítási kampány, hanem nagyon tudatos gazdaságélénkítő eszköz is, amely egyszerre próbálja frissíteni a lakossági eszközparkot és megtolni a belső fogyasztást.
A mostani eredmények még látványosabbak, ha mellé tesszük a tavalyi teljes évet. 2025-ben a csereprogramok összesen 366 millió vásárlást támogattak, és 2,61 billió jüan értékű eladást generáltak. Az idei tempó tehát már most is erős, még ha az éves összevetéshez korai is lenne végleges következtetéseket levonni. Ráadásul a közvetlen összehasonlítást az is nehezíti, hogy a kínai rendszer évről évre új termékkategóriákat húz be a támogatott körbe.
A háttérben komoly állami pénz dolgozik. A programot korábban 300 milliárd jüannyi, hosszú lejáratú speciális államkötvényből támogatták, 2026-ra pedig 250 milliárd jüanos keretet szántak rá. Ennek második részletét, 62,5 milliárd jüant már áprilisban kiosztották. Ez világosan mutatja, hogy Kína nem rövid távú akcióként tekint a régi eszközök lecserélésére, hanem egy olyan modellként, amely egyszerre szolgál iparpolitikai, fogyasztásélénkítési és részben környezetvédelmi célokat.
A kínai megközelítés éppen ezért elég élesen különbözik attól, amit Európában vagy más régiókban látni. Az Európai Unió inkább arra épít, hogy a gyártók viseljék a régi elektronikai hulladék begyűjtésének és kezelésének felelősségét, miközben Kína a vásárlót próbálja közvetlenül megmozdítani pénzügyi ösztönzőkkel. A rendszer lényege nem pusztán az, hogy kevesebb régi készülék porosodjon otthon, hanem az is, hogy minél gyorsabban új termékekre, korszerűbb eszközökre és nagyobb fogyasztásra váltsák ezt az egész folyamatot.
A számok alapján ez a stratégia egyelőre működik. Az pedig különösen beszédes, hogy a digitális eszközök adták az egyik legerősebb szeletet a teljes cserehullámban. Kína ezzel nemcsak azt mutatja meg, hogy milyen méretben lehet állami pénzből felpörgetni a technológiai piacot, hanem azt is, hogy a régi kütyük leadása és az új termékek vásárlása ma már nem csak környezetvédelmi kérdés, hanem nagyon is tudatos gazdasági fegyver lehet.
