A CD-ket és DVD-ket sokan még mindig a digitális tartalmak egyik legbiztosabb formájának tartják, és ez bizonyos szempontból igaz is. Egy gyári nyomású lemez kevésbé sérülékeny, mint egy kazetta vagy egy bakelit, nem nyúlik meg, nem kopik ugyanúgy, és normális használat mellett évtizedekig is működhet. A gond csak az, hogy az optikai lemez sem örök életű. A jelenség egyik legismertebb neve a lemezrohadás. Ilyenkor nem arról van szó, hogy valaki megkarcolta a lemezt, hanem arról, hogy a hordozó belső rétegei kezdenek el tönkremenni. A CD-k és DVD-k több rétegből állnak: van egy átlátszó műanyag alap, egy fényvisszaverő réteg, majd egy védőbevonat. A lejátszó lézere ezekről a mikroszkopikus mintázatokról olvassa le az adatokat.
Ha a fényvisszaverő réteg oxidálódni kezd, vagy a lemez rétegei elválnak egymástól, a lejátszó egyre nehezebben tudja kiolvasni az adatokat. Ez jelentkezhet akadozó zeneként, képhibás DVD-ként, olvashatatlan adatlemezként vagy teljesen használhatatlan korongként is. A folyamatot gyorsíthatja a hő, a pára, az erős napfény, a rossz tárolás, de néha egyszerűen gyártási hiba áll a háttérben, amely csak sok évvel később válik láthatóvá. Az írható CD-k és DVD-k különösen érzékenyek lehetnek. Ezeknél az adatot nem préselt mintázat hordozza, hanem egy olyan festékréteg, amelyet az író lézere módosít. Ez a réteg idővel fakulhat, kémiailag változhat, és emiatt a lemez akár akkor is meghibásodhat, ha kívülről teljesen épnek tűnik. Nem minden írható lemez romlik gyorsan, de sokkal nagyobb a szórás, mint a gyári kiadványoknál.
Ez nem jelenti azt, hogy holnap ki kell dobni a teljes CD- vagy DVD-gyűjteményt. Rengeteg régi lemez ma is hibátlanul működik, főleg akkor, ha tokban, függőlegesen, hűvös és száraz helyen tárolták. A probléma inkább az, hogy nem lehet ránézésre biztosan megmondani, melyik korong bírja még húsz évig, és melyik kezd el hibázni jövőre. Érdemes időnként átnézni a fontosabb lemezeket. Gyanús jel lehet az elszíneződés, a bronzos folt, a perem sérülése, a rétegek közötti buborékosodás vagy az, ha a lejátszó hirtelen nehezen olvassa be a korábban hibátlan lemezt. A karcok egy részét még lehet javítani polírozással, de ha a sérülés a belső adatréteget érinti, az elveszett adatot már nem nagyon lehet visszahozni.
A legfontosabb tanulság egyszerű: amit tényleg meg akarsz őrizni, arról legyen másolatod. Ez különösen igaz családi videókra, régi fotókra, saját adatlemezekre, ritka kiadványokra vagy olyan gyűjteményekre, amelyeket ma már nehéz pótolni. Egy külső merevlemez, NAS vagy más biztonsági mentés nem romantikusabb a polcon sorakozó lemezeknél, de sokkal jobb érzés akkor elővenni, amikor az eredeti korong már nem olvasható.
A fizikai média ettől még nem értéktelen, sőt sok szempontból továbbra is vonzóbb, mint a streaming vagy a digitális vásárlás. Csak nem szabad összekeverni a kézzelfoghatóságot az örökkévalósággal. A CD és a DVD tartós formátum, de nem sebezhetetlen, és aki komolyan veszi a gyűjteményét, annak nem árt néha úgy kezelnie, mint valamit, amit meg kell menteni a jövőnek.
