Tavaly egy bőrmintából sikerült először rekonstruálni egy gyapjas mamut háromdimenziós genomját, idén pedig még nagyobb áttörést ért el egy stockholmi kutatócsoport: a világon elsőként szekvenáltak egy 39 ezer éve élt mamutból származó RNS-t. A mamut RNS-e messze a legrégebbi, amit valaha sikerült azonosítani, hiszen az eddigi csúcstartó egy körülbelül 14 ezer éves kutyaféle volt. A felfedezés azt bizonyítja, hogy az RNS képes lehet több tízezer éven át fennmaradni, és új távlatokat nyithat az őskori élővilág és az egykori szervezetek működésének megértésében.
A kutatók a Cell folyóiratban publikált tanulmányukban, melyről a Telex számolt be, tíz mamut maradványait vizsgálták, köztük a kivételesen jó állapotban fennmaradt Yuka nevű példányt, amelyből kiemelkedő minőségű RNS-t tudtak kinyerni. Míg a DNS a kihalt fajok genetikai tervrajzát tárja fel, az RNS betekintést enged abba, hogyan működtek az egyes sejtek és szövetek az élő állatban. Yuka esetében olyan szövetspecifikus szabályozó mechanizmusokat és izomműködéssel kapcsolatos biológiai folyamatokat azonosítottak, amelyek eddig hozzáférhetetlenek voltak a kutatás számára.
Az elemzések során több meglepő részlet is napvilágot látott: kiderült például, hogy Yuka nem nőstény, hanem hím volt, és az is rekonstruálhatóvá vált, hogyan épültek fel az izomösszehúzódásért felelős fehérjék. Az RNS olyan szabályozó géneket is megőrzött, amelyek az állat életének utolsó pillanatairól árulkodnak: az adatok szerint a mamut jelentős stressz alatt állhatott halála előtt, ami különösen érdekes annak fényében, hogy korábbi vizsgálatok karom- és harapásnyomokat találtak a testén. Bár az összefüggés nem bizonyított, a kutatás így is mérföldkő: új lehetőséget kínál arra, hogy más, rendkívül régi maradványokból is próbáljanak RNS-t kinyerni, és ezáltal eddig ismeretlen részleteket tárjanak fel a kihalt fajok biológiájáról.
