Alig jelentette be az Európai Bizottság, hogy technikailag elkészült az új uniós korhatár-ellenőrző alkalmazás, máris komoly adatvédelmi és biztonsági kérdések merültek fel körülötte. A Bizottság szerint a megoldás lehetővé teszi, hogy a felhasználók úgy igazolják az életkorukat korhatáros oldalaknál, hogy közben nem árulnak el más személyes adatot, és az online tevékenységük sem követhető. Az uniós kommunikáció külön azt hangsúlyozza, hogy a rendszer a zero-knowledge proof elvére épül, vagyis papíron éppen az lenne a lényege, hogy ne kelljen útlevelet, személyit vagy teljes digitális identitást átadni a platformoknak.
A gond az, hogy a nyílt forráskódú megoldást nagyon gyorsan szétszedték a biztonsági szakértők is. Paul Moore brit tanácsadó azt állította, hogy percek alatt talált olyan hibát, amely miatt érzékeny adatok titkosítás nélkül maradhattak az eszközön, később pedig azt is jelezte, hogy a javított verzió sem győzte meg. A Bizottság erre azt mondta, nyitott a visszajelzésekre, és kész javítani, amit kell, de a kritika ekkorra már messze nem csak egyetlen hibáról szólt.
A legerősebb kifogás ugyanis most már nem az, hogy becsúszott-e egy súlyos technikai baki, hanem az, hogy maga az egész megközelítés működik-e egyáltalán. Bart Preneel belga kriptográfus szerint a valódi probléma sokkal mélyebb egy apphibánál: ha a rendszer könnyen megkerülhető VPN-nel, módosított klienssel vagy más kerülőúttal, akkor hiába lesz biztonságosabb a kód, az alapötlet még mindig nem feltétlenül éri el a célját. A kritikusok attól is tartanak, hogy a szigorú ellenőrzés végül nem a gyerekeket védi meg igazán, hanem egyszerűen áttereli őket más, kevésbé szabályozott és még kockázatosabb felületekre.
A kételyeket tovább erősíti, hogy az app mögötti politikai nyomás már most erős. Ursula von der Leyen a bejelentéskor azt mondta, nincs több kifogás a kötelező online korhatár-ellenőrzés halogatására, és a Bizottság szerint több tagállam, köztük Dánia, Franciaország, Görögország, Olaszország és Spanyolország is készül a saját, erre épülő nemzeti alkalmazásával. Vagyis az unió nem kísérleti játékszerként kezeli ezt az egészet, hanem nagyon is valós, széles körben bevezethető eszközként.
Ettől még az alapdilemma nem oldódott meg. Az online gyerekvédelem tényleg valós probléma, csak közben egyre több szakértő figyelmeztet arra, hogy egy rosszul megtervezett életkor-ellenőrzési rendszer könnyen nagyobb kárt okozhat, mint amekkora veszélyt elhárítani próbál. Az uniós app most első ránézésre előrelépésnek tűnik a sokkal durvább, dokumentum- vagy arcfelismerésre építő megoldásokhoz képest, de az első hét reakciói alapján már most látszik, hogy az igazi vita nem arról szól, sikerül-e kijavítani egy hibát, hanem arról, hogy lehet-e egyáltalán úgy korhatárt ellenőrizni tömegesen, hogy közben ne sérüljön a magánszféra és ne váljon nevetségesen könnyen kijátszhatóvá az egész rendszer.
