A PC-piacnak most nem az a legnagyobb gondja, hogy nincs elég új processzor vagy látványos fejlesztés, hanem az, hogy a memória ára egyre jobban rányomja a bélyegét a kész gépek árára. A DRAM-hiány és az AI-adatközpontok hatalmas igénye miatt a gyártók egyre nehezebben tudnak olcsó laptopokat, asztali gépeket és kézikonzolokat piacra dobni. A Computexen az Intel is elismerte, hogy valamit lépni kell, különben a belépő- és középkategóriás gépek ára még nehezebben lesz tartható.
A megoldás egyelőre nem valami nagy technológiai áttörés, hanem sokkal prózaibb: kevesebb memória és régebbi memóriaszabványok használata. Az Intel szerint az olcsóbb gépekbe szánt Wildcat Lake platformnál már számolnak olyan konfigurációkkal, amelyek 8 GB RAM-mal és egycsatornás memóriával működnek. Ez papíron visszalépésnek tűnik, hiszen az elmúlt években sokan már a 16 GB-ot tekintették észszerű alapnak, de a mostani árak mellett a gyártók láthatóan újra előveszik a korábban lejjebb sorolt megoldásokat. Ennek egyik látványos példája az új Dell XPS 13, amely 699 dolláros indulóárral próbál belépni az olcsóbb prémium laptopok közé, és alapkiépítésben 8 GB memóriával is elérhető lesz. Ez egy XPS-modelltől szokatlanul visszafogott konfiguráció, de jól mutatja, merre tart a piac. A gyártók nem feltétlenül azért adnak kevesebb RAM-ot, mert szerintük ez ideális 2026-ban, hanem mert így tudják elkerülni, hogy az alapmodellek ára elszálljon.
Az Intel másik fontos válasza a DDR4 életben tartása. A cég szerint a Raptor Lake platform még messze nincs kivezetve, és addig kínálnak olyan processzorokat, amelyek támogatják a régebbi memóriát, amíg ennek van értelme. Ez azért számít, mert a DDR4 jelenleg sok esetben olcsóbb, mint a DDR5, így a gyártók és a vásárlók is spórolhatnak vele. Asztali gépeknél és bizonyos laptopoknál ez még mindig komoly előny lehet, főleg azoknak, akik nem a legújabb technológiát keresik, hanem használható gépet elfogadható áron. Ez persze kompromisszum. A DDR5 nagyobb sávszélességet és korszerűbb platformokat kínál, a kétcsatornás memória pedig sok feladatnál érezhetően jobb teljesítményt adhat. Egy 8 GB RAM-os, egycsatornás laptop nem ugyanazt az élményt nyújtja majd, mint egy 16 vagy 32 GB memóriával szerelt modell. Böngészésre, irodai munkára és tanulásra elég lehet, de komolyabb multitaskingnál, kreatív munkánál vagy játékoknál hamar szűk keresztmetszetté válhat.
Az Intel közben több memóriagyártóval is együtt dolgozik, köztük kínai és indonéz beszállítókkal, hogy többféle modult tudjanak validálni a platformjaihoz. Ez önmagában nem oldja meg a DRAM-válságot, de szélesebb kínálatot adhat a gyártóknak, és valamelyest fékezheti az áremelkedést. A gond az, hogy ha a memóriahiány valóban 2028 környékéig elhúzódik, akkor a PC-piacnak tartósan együtt kell élnie a magasabb költségekkel.
A vásárlók számára ez azt jelenti, hogy a következő években érdemes lesz sokkal jobban figyelni a gépek pontos konfigurációjára. Egy olcsónak tűnő laptopnál különösen fontos lesz megnézni, mennyi RAM van benne, bővíthető-e később, egy- vagy kétcsatornás-e a memória, és milyen szabványt használ. A 8 GB RAM visszatérése nem feltétlenül tragédia minden felhasználónak, de már nem lehet automatikusan jó vételként kezelni egy gépet csak azért, mert új processzor van benne.
Az Intel stratégiája tehát érthető, de nem különösebben lelkesítő. A cég nem tudja egyedül megoldani a memóriaárak problémáját, ezért olyan platformokat tart életben és olyan konfigurációkat támogat, amelyekkel a gyártók olcsóbban tudnak gépeket összerakni. Ez rövid távon segíthet abban, hogy ne tűnjenek el a megfizethető laptopok, hosszabb távon viszont azt is jelenti, hogy a vásárlók több kompromisszumot kapnak ugyanazért a pénzért.
