Aggasztó képet fest a fiatalok mentális állapotáról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatudományi Intézetének legújabb tanulmánykötete, amely nemcsak számokkal, hanem összefüggésekkel is alátámasztja, hogy a digitális környezet korántsem ártalmatlan közeg. A Nyakas Levente szerkesztésében megjelent, A média hatása a gyermekek pszichés fejlődésére című kötet egy korábbi tudományos konferencia anyagát foglalja össze, és több tudományterület szemszögéből vizsgálja, hogyan formálja a média a fiatalok érzelmi, társadalmi és jogi helyzetét.
A legmegrázóbb megállapítások közé tartozik, hogy a magyar felsőoktatásban tanulók több mint 40 százaléka mutat depresszióra utaló tüneteket, és közel ugyanennyien számoltak be öngyilkossági gondolatokról. A kutatások szerint sokan a közösségi médiához fordulnak, amikor enyhíteni szeretnék szorongásukat, ám ez a stratégia rendszerint visszafelé sül el, ugyanis nemhogy nem oldja meg a problémákat, hanem gyakran még mélyebbre taszítja őket. Tanulmányában Tari Annamária hangsúlyozza, hogy különösen a Z és az alfa generáció van kitéve ennek a hatásnak, hiszen ők már olyan világba születtek, ahol a közösségi platformok a személyiségfejlődés korai szakaszától jelen vannak.
A digitális térbe való menekülés más formákban is megjelenik. A magyar serdülők mintegy 72 százaléka rendszeresen játszik videójátékokkal, a fiúk pedig átlagosan heti több mint 17 órát töltenek ezzel. Koncz Patrik, Demetrovics Zsolt és Király Orsolya kutatása szerint ez a viselkedés sokszor nem ok, hanem következmény, mert a háttérben gyakran már meglévő problémák, például ADHD vagy depresszió húzódnak meg, amelyek a túlzott játékhasználattal tovább súlyosbodhatnak, és társas, illetve tanulmányi nehézségekhez vezetnek.
A kötet arra is rámutat, hogy a médiatartalmak nem csupán mennyiségük, hanem jellegük miatt is kockázatosak lehetnek. Hal Melinda szerint a szexualitás és az agresszió együttes megjelenése különösen erős hatást gyakorol a fejlődő idegrendszerre, míg Jantek Gyöngyvér arra hívja fel a figyelmet, hogy a fiatalok már 11-12 éves koruk körül találkoznak először pornográf tartalmakkal, ami torzíthatja a szexuális önképüket és irreális elvárásokat alakíthat ki bennük.
A digitális bennszülöttek világát Székely Levente írja le részletesen, ez alapján a fiatalok 97 százaléka napi szinten használja az internetet, és közel felük gyakorlatilag folyamatosan online van. Ebben a közegben az információforrások is átalakulnak, Guld Ádám például arra mutat rá, hogy a Z generáció tagjai gyakran influenszereken keresztül követik az olyan globális eseményeket, mint az orosz-ukrán háború, ami elmoshatja a határt a hiteles tájékoztatás és a szubjektív élménybeszámolók között.
A tanulmánykötet jogi aspektusokat is érint, és nem kevés ellentmondásra világít rá. Miközben a hagyományos adathordozók esetében szigorú gyermekvédelmi szabályok érvényesek, a streamingplatformoknál sokszor enyhébb előírások lépnek életbe a származási ország elve miatt. A szerzők kitérnek az uniós digitális szolgáltatásokról szóló szabályozás hatásaira, valamint arra is, hogy a hatóságok milyen eszközökkel tudják - vagy épp nem tudják - kezelni a médiában megjelenő problémás tartalmakat.
A digitálisan is letölthető kötet túl azon, hogy diagnózist állít fel, megpróbál hidat próbál képezni a tudományos eredmények és a gyakorlati alkalmazás között. Az oktatás, a gyermekvédelem és a szakpolitikai döntéshozatal számára egyaránt hasznos kapaszkodókat kínál, miközben világossá teszi, hogy a digitális világ nem ellenség, de korántsem az a menedék, aminek sokan gondolják.
