Egyre több időt töltünk el az okostelefonunk kijelzőjét nézve, és egyre többen örülnek, ha az új készülékük 8 kijelzőórás használati időt garantál. Azonban arra kevesen gondolnak, hogy milyen hatásai vannak annak, ha valaki egy nap ennyi időn át néz egy apró kijelzőt.
Az okostelefonfüggőség és a mobil nélkülözése okozta szorongás általában a millenniumi korosztállyal kapcsolatban kerül elő, de alapvetően egyre több embert érint, és minél fiatalabb egy korcsoport, az előfordulási arány annál magasabb. A szakemberek rengeteg tesztet és kísérletet végeznek, hogy felderítsék a függőség veszélyeit, esetleg megelőzzék azokat.
A Hongkongi Városi Egyetem kutatói arra jutottak, hogy a nomofóbia (vagyis az idegesség, amit az okostelefontól való elzártság jelent) valójában nem olyan stresszreakció, ami azért jelentkezik, mert nem tudunk telefonálni és nem tudnak minket hívni.
Az elmúlt években ugyanis az okostelefon alapvető részévé vált az életünknek, központi elemként segítve a személyiségünk kivetítését. Fotózzuk a hétköznapjainkat, megosztjuk a történéseket a közösségi platformokon, értékelnek minket a lájkokkal és visszajelzésekkel, tweetekkel, megjegyzésekkel, miközben mi a hőseinket követjük a platformokon. Vagyis az okostelefon lett életünk naplója.
A kutatások szerint az, amikor egy eseményt közzéteszünk a közösségi oldalakon, hozzájárul az eseményhez kötött élményekhez, és még meg is változtathatja azt, hogy miként emlékszünk az adott történésekre. Sokan azonnal a telefonért nyúlnak, ha valami érdekes történik velük. Emiatt aztán az okostelefon a személyiség kiegészítője lett, ami az emlékeinket tárolva teszi lehetővé, hogy a nézőpontunkat azonnal megosszuk másokkal.
A szakemberek szerint félő, hogy ez a fajta ragaszkodás és függőség csak rosszabb lesz, és csak remélni lehet, hogy az emberek odafigyelnek a tudatos használatra: vagyis kihasználják az "okos" funkciókat, de nem vesznek el a digitális játszótéren.