Valaha volt egy határvonal az ébrenlét és az online jelenlét között, de ez mára szinte teljesen eltűnt. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság friss kutatása szerint a magyar fiatalok és fiatal felnőttek csak addig nem néznek a telefonjukra, amíg alszanak - és lehet, hogy akkor is csak azért, mert nem fejlesztettek még ki alvás közbeni képernyőolvasást.
A felmérés nemcsak azt mutatja meg, hogy reggel 6 és 8, illetve este 10 és éjfél között pörög a legjobban az ujj a kijelzőn, hanem azt is, hogy már a napindítás módja is árulkodó. A nők korábban nyúlnak a telefon után, a férfiak viszont késő estig nem eresztik. A reggelek a Facebookkal és a Messengerrel indulnak, de míg a fiatalabbak az Instagramon és TikTokon keresik az éjszaka termését, az idősebbek inkább hírekre és üzenetekre ébrednek - ez pedig nemcsak digitális, hanem életviteli különbségekre is utal.
Különösen beszédes, hogy a legtöbben hajlamosak túlbecsülni, hogy mennyi időt töltenek a képernyő előtt. Az appal mért adatok szerint átlagosan két órával kevesebb a tényleges mobilozás, mint amit a résztvevők bevallanak. Ebből persze nem az következik, hogy mindenki hazudik magának, hanem az, hogy az okostelefon annyira beépült a napi rutinba, hogy már észre sem vesszük, mikor nyúlunk hozzá.
A mentális állapot és a mobilhasználat kapcsolata sem éppen megnyugtató. Aki rosszabb passzban van, hajlamosabb menekülésként vagy önmegerősítésként használni a közösségi médiát, míg a kiegyensúlyozottabbak inkább kapcsolattartásra. Aki szorong, duplán pörgeti a TikTokot, a Facebookot vagy a YouTube-ot. Ez pedig innentől már nem pusztán szórakozás, hanem pszichológiai viselkedésminta. A napi képernyőidőt a lakóhely és az utazással töltött idő is befolyásolja.
Az, hogy milyen platformokat és alkalmazásokat használunk, nagyban múlik az életkorunkon, napi szokásainkon, lakóhelyünkön és lelkiállapotunkon is, magyarán a mobilhasználat messze túlmutat a technikai dimenzión, ezért komplex társadalmi és pszichológiai vetületeit sem szabad figyelmen kívül hagyni..
