A Hátszegi-medence több mint egy évszázada a paleontológusok paradicsoma, ám a frissen azonosított lelőhely még ehhez a gazdag múlthoz mérten is kivételes felfedezést jelent. A magyar és román kutatókból álló Valiora Dinosaur Research Group olyan, négyzetméterenként több mint száz gerincesmaradványt rejtő területre bukkant, ahol a nagyméretű dinoszauruszcsontok egymásra torlódtak. Ilyen koncentrációra eddig nem volt példa a medencében, és a leletanyag mennyisége, valamint változatossága új fejezetet nyit Erdély ősi élővilágának feltárásában. A kutatók több évnyi ásatás után egy több ezer csontdarabot tartalmazó rétegsort tártak fel, amelyben kétéltűek, teknősök, krokodilok, repülő hüllők, emlősök és természetesen dinoszauruszok maradványai rejtőznek. A K2-es lelőhely önmagában több mint nyolcszáz csontot adott, mindössze néhány négyzetméternyi területről, és részletes vizsgálati eredményeit a PLOS One közölte.
A felfedezés pillanatára a kutatók máig élénken emlékeznek: az első terepbejárás során már a patakmeder szürke, agyagos rétegeiben felcsillanó fekete dinoszauruszcsontok is jelezték, hogy kivételes helyszínre bukkantak. A terület 72 millió évvel ezelőtt szubtrópusi éghajlatú vidék lehetett, ahol időszakos áradások sodorták magukkal az elpusztult állatokat, majd energiavesztésük után egy tóparti deltavidéken rakták le őket. Ez a folyamat magyarázza a kiugróan magas csontkoncentrációt, amelyhez hasonlót eddig nem ismertek a környéken.
A lelőhely egyik különlegessége, hogy nemcsak szétszórt csontok kerültek elő, hanem részleges csontvázak is. Ezek két növényevő dinoszauruszhoz köthetők: egy Rhabdodontidae családba tartozó, két méter körüli, többnyire két lábon járó fajhoz, valamint egy Titanosauria csoportba sorolt sauropodához. Utóbbi különösen értékes lelet, mert ilyen jó állapotban megőrződött sauropodacsontokat eddig nem ismertek Erdélyből, így most először nyílhat lehetőség a pontos rendszertani besorolására.
A kutatók szerint a lelőhely nemcsak mennyiségében, hanem korában is meghatározó. A Hátszegi-medence legidősebb ismert gerinces-felhalmozódásáról van szó, amely betekintést enged a térség dinoszauruszvilágának korai összetételébe. A leletek révén pontosabb kép rajzolódhat ki arról, hogyan alakultak azok az ökoszisztémák, amelyek később a fiatalabb lelőhelyekről ismert erdélyi dinoszauruszfaunát meghatározták. A kutatás tehát nem pusztán újabb különleges csontok bemutatásáról szól, hanem arról is, hogy miként változott a kelet-európai szárazföldi élővilág a késő kréta idején, milyen evolúciós folyamatok alakították a fajok kapcsolatát, terjedését és eltűnését. A most feltárt leletegyüttes és a folyamatban lévő további ásatások várhatóan még pontosabb képet adnak majd arról az ősi ökológiai hálóról, amelynek megismerése évtizedek óta a Hátszegi-medence kutatásának egyik legfontosabb célja.
