A mai Bakony erdős dombjai helyén a késő kréta korban egy egészen szokatlan ragadozó mozgott a buja növényzetben. Nem dinoszaurusz volt, hanem egy alig másfél méter hosszú, hosszú lábú, szárazföldön aktívan vadászó krokodil. Az ELTE Magyar Dinoszaurusz Kutatócsoportja egy kivételes állapotban fennmaradt koponya alapján most először tudta pontosan rekonstruálni ennek az állatnak a megjelenését. A Doratodon carcharidens mintegy 80-85 millió évvel ezelőtt élt a mai Európa területén, amely akkoriban szigetekből álló térség volt. Koponyája mély, dinoszauruszszerű formát mutat, fogai pengeszerűek és recézettek voltak, ami egyértelműen húsevő életmódra utal. A ma élő krokodilokkal ellentétben nem vízhez kötött életet élt, hanem gyors és mozgékony szárazföldi ragadozó volt, amely kisebb gerincesekre vadászott.
A különleges fosszília Iharkútról került elő, amely az egyik legismertebb hazai dinoszaurusz-lelőhely. A kutatást Dr. Rabi Márton, a Tübingeni Egyetem munkatársa, Dr. Ősi Attila, az ELTE Magyar Dinoszaurusz Kutatócsoport vezetője, valamint Szegszárdi Máté PhD-hallgató végezte. A koponya két részletben került elő, négy év különbséggel. Először egy részleges koponyát találtak, később ugyanazon a területen a felső állkapocs darabját, amely a jellegzetes, recézett fogakat hordozta. A két lelet tökéletesen illeszkedett egymáshoz, így kétségtelenné vált, hogy ugyanahhoz az egyedhez tartoztak.
A Doratodont korábban sokáig afrikai eredetű bevándorlónak tartották, mivel első pillantásra hasonlított az Afrikából és Dél-Amerikából ismert szárazföldi krokodilfélékre. A részletes anatómiai vizsgálatok azonban más eredményt hoztak. A koponya arányainak és finom részleteinek elemzése, valamint az evolúciós kapcsolatok átfogó vizsgálata alapján kiderült, hogy a faj nem áll közeli rokonságban a déli formákkal. Ehelyett egy északi eredetű krokodilcsoporthoz tartozott, amelynek rokonai Észak-Amerikában és Ázsiában éltek.
A hasonló testfelépítés nem közös származásból, hanem evolúciós konvergenciából fakadt. Ez azt jelenti, hogy egymástól független fejlődési vonalak alakultak hasonlóvá, mert az állatok hasonló életmódot folytattak. A felismerés túlmutat egyetlen faj történetén, mert a Doratodon kulcsszereplője volt annak az elméletnek, amely szerint Európa és Afrika a kréta időszak jelentős részében szárazföldi kapcsolatban állt egymással. Ha azonban ez a bakonyi krokodil nem délről érkezett, hanem északi eredetű volt, akkor a kontinensek közötti vándorlásról szóló elképzeléseket újra kell gondolni.
A kutatók más, korábban afrikai bevándorlónak tartott európai gerinces fajokat is újraértékeltek. Az eredmények alapján valószínűbbnek tűnik, hogy ezek az állatok ősi, még a kontinensek feldarabolódása előtt kialakult leszármazási vonalak maradványai voltak, amelyek Európában elszigetelten maradtak fenn. Ez összhangba hozza az őslénytani adatokat a geológiai modellekkel, amelyek szerint Európa Ázsiával és Észak-Amerikával együtt korán levált a déli Gondwana szuperkontinensről.
A bakonyi szárazföldi krokodil története így nemcsak egy különleges, Európából ismert ragadozót mutat be, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy pontosabban értsük kontinensünk helyzetét a dinoszauruszok korában. A mai csendes erdők helyén egykor pengés fogú krokodil vadászott, és a maradványai most segítenek újrarajzolni Európa ősi térképét.
Nyitókép: Zsoldos Márton illusztrációja a Doratodon carcharidensről
