A NASA Juno űrszondája először mérte meg közvetlenül a Jupiter Io nevű holdjának felszín alatti hőmérsékletét. Az adatok szerint már a kéreg felső néhány méterében több mint 20 Celsius-fokkal emelkedik a hőmérséklet, amit önmagában a napsugárzás nem magyarázhat meg. Az Io a Naprendszer legintenzívebb vulkáni tevékenységét mutató égitestje, felszínén több száz tűzhányóval és folyamatosan változó lávamezőkkel. A belső hőt elsősorban a Jupiter, valamint az Europa és a Ganymedes gravitációs hatása termeli. Az állandóan változó erők folyamatosan összenyomják és megnyújtják a hold belsejét, amely ettől felmelegszik.
A kutatók korábban főként infravörös műszerekkel figyelhették meg az Io hőkibocsátását, ezek azonban csak a felszín legfelső rétegének hőmérsékletét érzékelték. A Juno mikrohullámú radiométere ezzel szemben a használt frekvenciától függően több méter mélyre is képes belátni a kéregbe. A mérések a Juno 2023. december 30-i és 2024. február 3-i közeli elrepülései során készültek, amikor az űrszonda körülbelül 1500 kilométerre közelítette meg az Io felszínét. A műszert eredetileg arra tervezték, hogy a Jupiter sűrű felhőrétegei alá lásson, most azonban egy szilárd égitest felszín alatti hőmérsékletének vizsgálatára is sikerült felhasználni.
A kutatók két lehetséges magyarázatot találtak az erős hőjelre. Elképzelhető, hogy az Io belsejében keletkező energia folyamatosan, hővezetéssel halad felfelé a kérgen keresztül. Helyi szinten ez viszonylag gyenge melegedést jelentene, a teljes holdra kiterjedve azonban akár a Föld átlagos belső hőkibocsátásának harmincszorosát is elérhetné. A másik lehetőség, hogy a Juno lehűlő lávafolyamokat érzékelt. Ezeket 9-11 méter vastag, már megszilárdult kéreg boríthatja, miközben alattuk továbbra is forró anyag található. A modell szerint ilyen fiatal lávamezők az Io felszínének körülbelül tíz százalékát fedhetik le egy adott időpontban.
A mikrohullámú mérések azt is megmutatták, hogy az Io felső rétege meglepően kis sűrűségű. Tulajdonságai inkább vulkáni hamura vagy habkőre emlékeztetnek, mint tömör kőzetre, ami összhangban van a felszínt folyamatosan átformáló kitörésekkel.
A felfedezés nemcsak az Io vulkáni működésének megértését segítheti. Hasonló mikrohullámú műszerekkel a jövőben földi tűzhányók felszín alatti hőáramlását is meg lehetne vizsgálni, a módszer pedig a Jupiter jeges holdjainak kutatásában is hasznos lehet. Ugyanaz az árapályfűtés, amely az Iót vulkáni pokollá változtatta, az Europa és a Ganymedes felszín alatti óceánjainak fennmaradásához is energiát biztosíthat.
