Furcsa és kissé nyugtalanító párbeszéd zajlott le a héten Pekingben, ahol Hszi Csin-ping, Vlagyimir Putyin és Kim Dzsongun közösen emlékeztek meg Japán második világháborús vereségéről. A három vezető mikrofonjai bekapcsolva maradtak, így kiszivárgott, hogy a hivatalos programon túl a halhatatlanság és az emberi élet meghosszabbítása került szóba. Hszi arról beszélt, hogy míg régen a hetven év ritkaságnak számított, ma ennyi idősen még gyereknek is lehet tekinteni valakit. Putyin ehhez hozzátette, hogy a biotechnológia fejlődése révén hamarosan folyamatos szervátültetésekkel "egyre fiatalabbá" lehet válni, és akár a halhatatlanság is elérhetővé válhat. A kínai elnök még tovább ment, szerinte a 21. század végére nem kizárt, hogy az emberek akár 150 évig is élhetnek.
Putyin később egy sajtótájékoztatón megerősítette a beszélgetés tartalmát, hozzátéve, hogy a várható élettartam "jelentősen nőni fog", és ennek politikai és gazdasági következményeire is érdemes készülni. A kijelentések azonban némileg groteszknek hatnak annak fényében, hogy Oroszországban az átlagos élettartam éppen csökken, és a lakosság száma is fogyatkozik.
A halhatatlanság utáni vágy nem új, de érdekes látni, mennyire eltérően képzelik el a világ különböző hatalmi központjaiban. A Szilícium-völgyben inkább a mesterséges intelligencia és a tudat digitalizálása számít a jövő útjának, míg Putyin és Hszi inkább a hagyományos, biológiai test "felújítását" vizionálja szervátültetéseken keresztül. Így aztán nehéz eldönteni, melyik disztópikus jövő felé haladunk gyorsabban: a Kazuo Ishiguro által megálmodott klónok feláldozásán alapuló világ, vagy egy olyan korszak felé, ahol az emberi tudat gépekbe költözik, és a technológiai elit robottestekben él tovább.
Egy biztos: a halhatatlanság gondolata ma is éppoly kísértő és félelmetes, mint amikor Freddie Mercury tette fel a kérdést, ki is akar örökké élni.
