Sam Altman ismét a demokratikus és a tekintélyelvű rendszerek közötti küzdelemként beszélt a globális AI-versenyről. Az OpenAI vezetője attól tart, hogy a technológia néhány vállalat vagy elnyomó állam kezében minden korábbinál hatékonyabb megfigyelési és hatalomgyakorlási eszközzé válhat. Dario Amodei és az Anthropic hasonló veszélyt lát, a megoldásról azonban jelentősen eltér a két vállalat álláspontja. Altman demokratikus AI-nak nevezi azt az elképzelést, amelyben a technológiát demokratikus országokban, közösen kialakított szabályok mellett fejlesztik, majd széles körben elérhetővé teszik a velük szövetséges államok és vállalatok számára. Szerinte az Egyesült Államoknak több adatközpontot és energiatermelő kapacitást kellene építenie, miközben az amerikai AI-rendszereket gyorsabban kellene eljuttatnia a világ más részeire.
Ennek a gondolatnak az egyik látványos eleme az OpenAI nyílt súlyú modelljeinek megjelenése volt. A 2025 augusztusában kiadott gpt-oss-120b és gpt-oss-20b szabadon letölthető, helyben futtatható és módosítható. A vállalat szerint ezzel fejlesztők, cégek és állami szervezetek saját infrastruktúrájukon használhatják a technológiát, ahelyett hogy kizárólag egy előfizetéses szolgáltatáson keresztül férnének hozzá. Az Anthropic jóval szigorúbb ellenőrzést szeretne a fejlett AI-rendszerek létrehozásához szükséges hardver felett. Amodei szerint az Egyesült Államoknak nem szabad nagy teljesítményű AI-chipeket és azok gyártásához szükséges berendezéseket eladnia Kínának, emellett hatékonyabban kellene fellépnie a csempészet és a korlátozásokat megkerülő közvetítő vállalatok ellen.
Amodei érvelése szerint a chipek jelentik az AI-fejlesztés egyik legfontosabb szűk keresztmetszetét. Egy tekintélyelvű állam csak akkor tud a legfejlettebb amerikai modellekkel összemérhető rendszert tanítani, ha elegendő számítási kapacitáshoz jut. Az Anthropic ezért a hardverhez való hozzáférés korlátozását hatékonyabb eszköznek tartja, mint egyes kész modellek vagy alkalmazások betiltását. Az Anthropic vezetője ugyanakkor külön hangsúlyozta, hogy nem akarja általánosságban betiltani a nyílt súlyú AI-modelleket. Amodei szerint a veszélyes képességekkel nem rendelkező, szabadon használható rendszerek közjószágnak tekinthetők. A legerősebb modelleket azonban kiadás előtt kötelező kiberbiztonsági, biológiai és megbízhatósági vizsgálatoknak vetné alá, függetlenül attól, hogy nyíltan vagy zárt szolgáltatásként jelennek meg. Az Anthropic az ipari méretű tudásátadást is korlátozná. Ennél a módszernél egy kisebb modell egy fejlettebb rendszer válaszainak tömeges feldolgozásával sajátíthatja el annak képességeit, így jóval kevesebb számítási kapacitással is gyorsan felzárkózhat. Amodei szerint ezt célzott szabályokkal kellene akadályozni, nem pedig minden nyílt modellre kiterjedő tiltással.
A két álláspont között tehát nem az a különbség, hogy az egyik vállalat támogatja, a másik pedig teljesen elutasítja a technológia terjesztését. Altman elsősorban abban látja a demokratikus országok előnyét, ha az amerikai rendszerek gyorsan eljutnak a szövetségesekhez, és minél több ember használhatja őket. Amodei inkább azt szeretné biztosítani, hogy a legfejlettebb modellek elkészítéséhez szükséges hardver ne kerülhessen ellenfelek kezébe. Mindkét megközelítés egybeesik az azt képviselő vállalat üzleti érdekeivel is. Az OpenAI számára kedvező egy olyan világ, amelyben az amerikai AI-szolgáltatások minél több országban és iparágban terjednek el. Az Anthropicnak pedig előnyt jelenthet, ha a rendkívül drága csúcskategóriás fejlesztések néhány ellenőrizhető, biztonsági vizsgálatokat vállaló laboratóriumra korlátozódnak.
Altman és Amodei ugyanattól tart: attól, hogy a fejlett AI segítségével tekintélyelvű államok tartós katonai, gazdasági vagy megfigyelési fölénybe kerülhetnek. Az OpenAI vezetője elsősorban az amerikai technológia gyors terjesztésével akadályozná ezt meg, az Anthropic vezetője pedig a legfontosabb hardverek és a veszélyes képességek szigorúbb ellenőrzésével.
