A kagyló telefonok világában a Motorola és a Samsung neve egyaránt megkerülhetetlen: az első ilyen mobilt a Motorola találta ki, és a koncepció ikonikus darabja, a Razr V3 is az ő nevéhez fűződik - 130 milliót adtak el belőle. A Samsung 1999-ben készítette el első kagyló telefonját, ám az SCH-3500 nem lett különösebben sikeres. 2007 környékén aztán az összecsukható telefonok az érintőképernyő megjelenésével, úgy ahogy vannak, teljesen el is tűntek a süllyesztőben. A "labda" 2020-ban került elő ismét, mégpedig a Samsung térfelén. Ekkor jelenet meg ugyanis a Z Flip, immáron összehajtható érintőképernyővel. A most bejelentett Flip7 ennek a szériának a hatodik tagja (a Flip egy évvel később debütált, mint a Fold, 2021-ben pedig egységes számozásra váltott a dél-koreai gyártó, így Flip 2 nem volt, hacsak az eredeti Flip némileg felturbózott, 5G-s változatát nem tekintjük annak).
A Samsung Galaxy Z Fold árnyékában mindig is a Z Flip volt a megfizethető prémium modell - már ha egy olyan telefon, amelyért félmillió forintnál is többek kell kiadni, megfizethetőnek tekinthető. A Flip7 árazása 500 ezer forintnál kezdődik, ami alapból sem kevés, úgy meg különösen soknak tűnik, ha a mobil főleg az összecsukható volta miatt prémium modell, nem pedig hardveres tudásából adódóan.
Külső
A Samsung Galaxy Z Flip7 tehát a széria hatodik darabja; a koncepciót a dél-koreai gyártó pontosan úgy finomította évről-évre, mint ahogyan tette ezt a Fold7 esetében is, ám a változások kevésbé voltak látványosak. A vastagság például - összecsukott mobilnál - az eredeti 17,1 mm-ről csak 13,7 mm-re csökkent, de a telefon mérete a kijelzőt tekintve sem változott túl sokat, a kezdeti 6,7 colról mára 6,9 colra nőtt.
A változás még kisebb, ha a Flip7-et közvetlen elődjével a Flip6-tal vetjük össze: ha a színválasztékot nem nézzük, szinte nagyítóval kell keresni azokat a részleteket, amelyek változtak. És ez nemcsak a szögletes, félbehajtható formára, hanem a felhasznált anyagokra is vonatkozik: a külső kijelzőt Gorilla Glass Victus 2 üveg borítja, a másik oldal matt üveget kapott, a keret pedig fémből készült. Hozzánk a telefon fekete változata érkezett, de a mobil választható kék és világoszöld színben, valamint online rendelés esetén pirosban színben is - ami tényleg nagyon szép lett.
A telefon alsó és felső részét összetartó zsanéron csiszolt kicsit a Samsung; a mechanizmus tavaly is rendben tette a dolgát, az új változat azonban vékonyabb, így már nincs látható különbség a telefon zsanér melletti és másik oldala között. Kihajtott állapotban a hajtásvonal (a zsanérvölgy) az OLED-panelen természetesen látszik, de egyáltalán nem zavaró (vagyis lehet, hogy csak hozzászoktunk az évek során). A panel körül vastagnak számító, 2 mm-es keret fut végig mind a négy oldalon.
A gombok és egyéb kiegészítők helye nem változott: két mikrofon fentre, két mikrofon lentre került, az alsó részen pedig az USB-C csatlakozó és egy hangszóró is helyet kapott - utóbbi nemcsak zenehallgatásnál jön jól, hanem akkor is, ha úgy szeretnél telefonálni, hogy nem nyitod ki a Flip7-et. A hangerőszabályzó a jobb oldal felső részén helyezkedik el, alatta találod a bekapcsoló gombot - amely egyúttal ujjlenyomat-olvasó funkciót is ellát. A gombos megoldás mindenképpen kényelmetlenebb, mint a kijelző alá rejtett szenzor, de összecsukható modellről lévén szó, olyan megoldást kellett találni, ami nyitott és csukott állapotban egyaránt használható.
Fontos változás, hogy a hátlapon lévő OLED-kijelző immáron a teljes használható felületet beborítja - csak a két kamera nyílása, valamint a LED-es segédfény az, amelyek elvesznek néhány pixelt. A kamerák ezúttal is kiállnak, a gyűrűk vastagsága pedig közel 3 mm körüli (6,5 mm-es "hivatalos" vastagság mellett) - asztalra letéve a mobilt sajnos némi billegéssel is számolni kell.
A Samsungnak 166,7×75,2×6,5 mm-es nyitott és 85,5×75,2×13,7 mm-es csukott méret mellett is sikerült megoldani az IP48-as védelmet por és nedvesség ellen; por ellen ez kevés jót jelent (1 mm-es szemcseméret), viszont a vizet 1,5 méteres mélységig akár 30 percig is bírja a telefon.
A csomagolás nem túl bőkezű, de ezt már megszokhattuk: a mobil és némi dokumentáció mellett be kell érned egy SIM-tűvel és egy mind a két végén USB-C csatlakozóval rendelkező kábellel.
Sárkánytalanítva
A Galaxy Z Flip7 külsőre csak előnyére változott, a belsőt tekintve viszont ez már nem ennyire egyértelmű. A kijelző nőtt, 6,9 colra, ez eddig rendben van. Technológiáját tekintve AMOLED-panelről van szó, amely akár 2600 nites fényerőre és 120 Hz-es képfrissítésre képes, és természetesen a HDR+ is támogatott. A külső AMOLED nemcsak méretében fejlődött (3,4 > 4,1 col), hanem felbontásban, képfrissítésben és fényerőben is. Utóbbi kettő tekintetében pontosan azt tudja, mint a belső - de HDR nélkül. A kültéri láthatóságnak érezhetően jót tesz, hogy a fényerő 1600-ről 2600 nitre nőtt.
A processzor viszont sokakban csalódást kelthet; a Snapdragon Elite sorozatot ugyanis az Exynosra cserélte a vállalat. Az Exynos 2500-zal sincs különösebb gond persze, ha a chipet magában nézzük. De 20 százalékkal lassabb általános feladatoknál és 30 százalékkal játékok esetén úgy, hogy emellett fogyasztásban sem tud jobb lenni - 500 ezer forintért pedig jogosan várná el az ember minden szempontból a csúcsteljesítményt. Ami pedig igazán kellemetlen, az az, hogy egy szálon a Flip7 lassabb, mint a Flip6 volt, a GPU pedig minden esetben gyengébb kb. 10 százalékkal.
A RAM mérete 12 GB, tárhelyből pedig kétféle opció közül választhatsz: ha az alap 256 GB nem elég, akkor plusz 50 ezer forintért lehet kétszer ilyen nagy az UFS 4.0 szabványú tároló.
Nano SIM-ből egyet fogad a telefon, kettő foglalat számára valószínűleg hely sem lett volna - de ez nem olyan nagy probléma, mert van eSIM-támogatás is. Egyszerre természetesen ennél a telefonnál is két SIM lehet aktív, típustól függetlenül. A Wi-Fi háromsávos 7-es, ezenkívül van természetesen Bluetooth 5.4 (A2DP, LE), GPS, valamint NFC is. Az USB csatlakozó 3.2-es, és OTG funkciót is ellát.
Kellemes meglepetés, főleg a Fold7 tesztet követően, hogy a telefon akkumulátora közel nyolc százalékkal nagyobb kapacitással rendelkezik. Persze a 4300 mAh sincs az egekben, de határozott az előrelépés 4000 mAh-ről - és ne feledjük, az erősebb és jóval nagyobb kijelzőkkel rendelkező Fold7-ben is csak 4400 mAh-s a telep. Tölteni ugyanakkor ismét csak 25 Wattal tudsz (vagy 15 Wattal vezeték nélkül). A gyakorlatban átlagos használat esetén mindez elég arra, hogy a mobil a nap végéig se merüljön le, de azt talán mondanunk sem kell, hogy a két nap esélytelen.
Használat közben
Hiába kihajtható a Galaxy Z Flip7, a kezelőfelületet nem kellett annyira átszabni, mint a Fold7 esetében - ha ugyanis kinyitod a telefont, akkor a kijelző nagyjából olyan, mint egy normál mobil esetén. Az elődöt lehetett kritizálni azért, mert az AMOLED magas és vékony volt, nos a 21:9-es képarányt megtartotta a Samsung, tehát a panel továbbra is nyurga, viszont 4 mm-rel szélesebb is. Fényerőben alapesetben konzervatív értékekkel kell beérni, az akkumulátort kímélendő az elektronika automatikus beállítás esetén 15 százalékkal alacsonyabb fényerőt határoz meg, mint egy mellé tett S23 Ultra. Kültéren viszont fényes a panel, 2400 nites fényerősségének hála minden tökéletesen látszik rajta.
A teljesítménnyel normál esetben nem lesz gond, de ha meg szeretnéd izzasztani a telefont, akkor gyorsan korlátokba fogsz ütközni; a kevés hely miatt a hűtés nem elég hatékony, így huzamosabb nagy terhelésű etapoknál jó esély van arra, hogy a rendszerchip 20-40 százalékot elenged a teljesítményből, hogy ne forrósodjon fel túlságosan. AnTuTu-ban 2,03 millió pontot ért el a telefon egyébként, tehát 20 százalékkal alacsonyabb a csúcsteljesítménye, mint a Galaxy Z Fold7-nek.
Ami érdekes, az az, hogy mit tud a külső AMOLED; ez a panel ahhoz természetesen kicsi, hogy a telefont összecsukva is tudd használni, viszont arra tökéletes, hogy az időt és az értesítéseket megnézhesd rajta, és teret ad a Gemininek is - valamint szelfiknél is bevethető ez a kijelző, ha a fő kamerával készítenél fotót magadról. Olyan széles körű támogatást viszont, mint amit a Motorola nyújt, nem kapsz.
A telefonra az Android 16 és a Samsung saját kezelőfelülete, a One UI 8.0 került - utóbbi a full extrás változat, még a DeX-et is támogatja. A Samsung hét évnyi szoftverfrissítést ígér, ami a gyakorlatban valószínűleg hat főverziót fog jelenteni. Gyári állapot szerint csak a legszükségesebb alkalmazások találhatók meg a mobilon, rengeteg további appnak csak az ikonja látszik - szürkén. Ezeket az ikonokat nyugodtan törölheted, vagy ha megérinted őket, akkor a rendszer automatikusan telepíti a hozzájuk tartozó alkalmazást. Bloatware-ek nincsenek.
A One UI 8.0 Samsung oldalról kevés fejlesztést tartalmaz, a legnagyobb plusz talán a Now bar, leginkább az AI feladatokra koncentrál. Ezeknek viszont csak egy része érkezik a Samsungtól, a funkciók másik része a Google rendszerébe van "drótozva": a Galaxy AI mellett ott van például a Google-féle Gemini is. Előbbi a Samsung alkalmazásokban elérhető AI funkciókat kezeli (fordítás, jegyzetek összefoglalása, képszerkesztés stb.), és a telefon irányítására is használható, utóbbi pedig a netes dolgokban (pl. Circle to Search) és néhány alkalmazás kezelésében erős (támogatott appok pl. a Naptár, a Maps és a Home). Egyebekben a One UI-tól megszokott kényelmet kapod rengeteg extra funkcióval és testreszabási lehetőséggel.
Kamera
Nem tette magát túlságosan oda a Samsung a kamerák esetében sem. Sőt, inkább az a pontos, hogy semennyire sem tette magát oda a Samsung, merthogy ugyanazt az 50 MP-es elsődleges és 12 MP-es, nagy látószögű objektív mögé bújtatott szenzort kapod, mint amik a Flip6-ban is dolgoztak. Automatikus fókusszal és optikai képstabilizátorral csak a fő kamera rendelkezik, ha pedig nagyításra van szükség, akkor is ez a modul készíti a képeket, képkivágással (szenzoros zoom). Azaz mindenféle teljesítménybeli változás szoftveres ügyeskedés eredménye. Ezek közül amit érdemes kiemelni, az az, hogy szenzorzoom esetén jobb lett a részletesség, valamint a Samsung javította a HDR-képek minőségét is.
A fényképekkel összességében nincs gond, a fő kamera pedig nemcsak nappal, hanem gyengébb fényviszonyok között is jól teljesít. A fő kamera nagy részletesség mellett alacsony zajszintet és jó vonalélességet ad pontos színekkel és fehéregyensúllyal. A nagy látószögű kamera már más tészta; ezzel csak nappal lehet jó fotókat lőni, és a széleken ilyenkor is csökken az élesség, valamint a részletesség. Amivel gondunk volt a tesztelés során, az a zoom hiánya - egy sima kétszeres digitális pótlás pedig érzésünk szerint ma már nem elegendő ahhoz, hogy a nagyobb modellek 3-5×ös átfogását pótolja. Megint oda kanyarodhatunk vissza, hogy alacsonyabb árszinten ez elmenne, 500 ezer forintért viszont a kamera is legyen topon.
A szelfikamera 10 MP-es, és közepes minőséget nyújt: videotelefonáláshoz bőven elég, amit nyújtani tud. Szelfikhez már kicsit kevés, de ilyenkor jön jól az, hogy bevetheted a fő kamerát is, amelynek előnézeti képét a külső AMOLED mutatja meg. 50 MP-en automatikus fókusszal és OIS-sel pedig igen jó fotókat lőhetsz saját magadról is. Ha videókat szeretnél készíteni, akkor legfeljebb 4K-felbontást választhatsz, a legnagyobb képsebesség pedig 60 fps lehet. Emellett 1080p@240 Hz vagy 720p@960 Hz elérhető még.
Összegzés
A Samsung Galaxy Z Flip7 sokkal kisebbet lépett előre elődjéhez képest, mint amennyit a Fold7 - sőt, a nyers erő tekintetében nem is annyira egyértelmű, hogy előre vagy hátra történt az a lépés. Sok apróság változott viszont: a külső kijelző nagyobb és jobban használható lett (bár appokat még mindig nem futtathatunk rajta), a belső kijelző képaránya módosult és a panel is szélesebb lett. Közel 10 százalékot ugrott teljesítményben az akkumulátor is, ami meg is látszik az üzemidőn - a kamerarendszer viszont csak szoftverben fejlődött. Amiben viszont még mindig nagyon jó a Samsung, az a szoftver: a One UI továbbra is a legkiforrottabb androidos gúnya minden földi jóval, az Android esetében pedig a Samsung ennél a telefonnál és hét év terméktámogatást ígér.
