Az összehajtható telefonok rettentő megosztóak: a felhasználók egyik fele megőrül egy ilyen mobil láttán, a másik fele viszont soha nem használna ilyen készüléket. A számok ugyanakkor azt is remekül megmutatják, hogy a rajongás még nem elég: a prémium árazásból és néhány kisebb-nagyobb gyakorlati problémából adódóan az összehajtható telefonok piaci részesedése mindössze 2% körüli, azaz niche termékvonalról beszélünk. Elöljáróban pedig annyit már most elmondhatunk, hogy hiába tűnik az eddigi legjobb telefonnak kategóriájában a Fold7, nem ez a mobil lesz az a készülék, amelyik tömegeket vesz majd rá a kategóriaváltásra. Nem véletlen, hogy az Apple hat év alatt lényegében a legkisebb jelét sem mutatta annak, hogy érdekelné ez a terület - de ez egy másik történet.
Visszatérve a Samsungra, a Galaxy Z Fold termékvonal az abszolút prémium szintet képviseli, a tervezők gyakorlatilag teljesen szabad kezet kaptak - igazából még költségkeret sem korlátozta őket túlságosan. Hiszen aki 880 ezer forintért megvesz egy telefont, az már megveszi 980 ezerért, vagy még többért is. Amivel persze nem azt akarjuk mondani, hogy teljesen rendben van, ha egy mobilért közel egymillió forintnyi összeget kell fizetni, csupán érzékeltetni szeretnénk, hogy minden lehetőség adott volt a Samsung számára, hogy összehozza a tökéletes összehajtható telefont. Amit tehát a Galaxy Z Fold7 nyújt, az minden valószínűség szerint az, amit a koncepció keretein belül a Samsung ki tud hozni a készülékből.
A dél-koreai vállalat 2019 szeptember 6-án dobta piacra az első összehajtható telefonját, a Galaxy Z Foldot, amely a maga 17,1-15,5 mm-es vastagságával igencsak bumfordinak számított. Persze az újdonság varázsa és a "cool faktor" első körben sokkal fontosabb volt, de aztán pár év alatt minden visszarázódott a normál kerékvágásba: mivel a Samsung teljesen komolyan gondolta és gondolja mind a mai napig ezt a termékkategóriát, el kellett kezdenie a fejlesztéseket olyan irányba terelni, hogy a mobil a wow faktor lecsengése után is megállja a helyét. A koncepcióból adódóan ez nem könnyű feladat, hiszen a kihajtható felépítés egy sor olyan kihívás elé állította a mérnököket, amire triviális (értsd egyértelműen optimálisnak számító) megoldás nincs. Az addig tiszta sor, hogy a Z Fold széria hatalmas képernyőfelületet nyújt, a felépítés azonban egy sor olyan problémát szült, amelyekre megoldást kellett, illetve pár esetben még kell találni. A vastagság mellett gondot okoz(ott) a zsanérrendszer, a kijelző középső részén végigfutó hajtásvonal, az IP-védettség kérdése - és még sorolhatnánk. Ezek egy részére a Samsung már talált megoldást, de van, amire még mindig nincs megnyugtató válasz. Sajnálatos fordulat viszont a történetben, hogy a legtöbb válasz új problémákat szült. A vastagság például a Z Fold6-ig 12,1 mm-re csökkent, innen jutunk el egy huszárvágással mostani teszünk alanyának 8,9 mm-éhez - ám ez egyúttal azt is jelenti, hogy 4,2 mm-en kell(ene) megoldani olyan feladatokat, amikhez általában 8 mm szokott rendelkezésre állni. És mivel a fizika makacs dolog, sejthető, hogy ez nem is annyira egyszerű dolog.
Kívül szinte tökéletes…
A fenti sorok után talán kissé meglepő lesz, mégis azt mondjuk, hogy a Samsung Galaxy Z Fold7 külsőre pontosan olyan, amilyennek lennie kell. Ha csak és kizárólag a dizájnt nézzük, a Samsung ezzel a telefonnal érkezett meg oda, ahova hat éve, a Z Folddal elindult; illetve oda, ahova pár konkurense már kicsivel korábban eljutott. A dél-koreai vállalat továbbra is piacvezető az összehajtható telefonok piacán, de a versenytársak rohamosan közelítenek hozzá, nem kis részben azért, mert felépítésben megléptek tőle: erre jelentene választ a Galaxy Z Fold7 a Samsung reményei szerint.
És a dolog jól is indul. A forma drasztikus mértékben nem változott, marad a szögletes kialakítás, aminek azért is örülhetünk, mert az S25 - szerintünk - elbaltázott dizájnváltását követően a Fold7 maradt az egyetlen indusztriális külsővel megáldott Samsung mobil. Amely a maga 158,4×72,8×8,9 mm-es méretével semmivel sem nagyobb, mint egy átlagos prémium kategóriás normál mobil, a Galaxy S25 Ultra például 162,8×77,6×8,2 mm-es. 213 grammjával pedig a Fold7 már nem is nehezebb. A készülék persze igazán akkor mutatja meg tudását, ha kihajtod: hatalmas belső kijelzőjének 158,4×143,2 mm-nyi alapterület és 4,2 mm-es vastagság ad otthont. Rögtön tegyük hozzá, hogy a számok egy orbitális csalást is rejtenek mind a két esetben. Igen, a kameraszigetről van szó, ami a Z Fold7 esetében inkább már hegy; a kiemelkedés 4,2-mm-es vastagsága mellett 5,5 mm-es! A telefon rettenetesen billeg is, ha az asztalra téve használod, akár be van csukva, akár nincs. Ezzel együtt végre nemcsak szöveg, hanem valóság, hogy becsukva pontosan úgy használható, mint egy normál mobil.
Összecsukva csak pár apróság árulkodik arról, hogy a Z Fold7 kihajtható. Például az, hogy a zsanérok miatt szemből nézve a telefon nem tökéletesen szimmetrikus. Oldalt egy vékony csík is látható természetesen, a bal oldalon lévő zsanéroknál viszont már nem vastagabb a telefon; illetve ez így nem teljesen pontos, de a fél mm-es eltérést szabad szemmel nem lehet észrevenni. Amint a korábbi Z Fold készülékeknél már megszokhattuk, az előlap egy hatalmas kijelzőt rejt, amit a mobil összecsukott állapotában tudsz használni. Ez egy 6,5 colos AMOLED-panel 1080×2520 pixeles felbontással, végre elegendő szélességgel ahhoz, hogy kényelmesen lehessen rövidebb szövegeket is gépelni rajta. A kijelző körül a megszokottnál valamivel vastagabb keret fut végig, de a kb. 2 mm-es fekete perem csak bekapcsolt kijelzővel látszik, egyébként a Corning Gorillag Glass Ceramic 2 alatt egybeolvad az OLED-panellel.
A jobb oldali, valamint a felső és alsó éleket több helyen apró műanyag betét szakítja meg, hogy az antennák kilássanak a fém készülékházból. Fent három mikrofon és egy hangszóró, lent két mikrofon egy hangszóró, valamint az USB-C csatlakozó kaptak helyet, a jobb oldal pedig a hangerőszabályzónak és a bekapcsoló gombnak ad otthont. Utóbbi második funkciót is kapott, hiszen ujjlenyomat-olvasóként is funkcionál - mégpedig praktikussági okokból, hiszen erre a célra olyan felületet kellett választani, ami csukott és nyitott állapotban egyaránt elérhető.
Az igazi attrakció a nyitott állapotban elénk táruló, 8 colos belső OLED-panel. Ennek közepén a hajtás nyoma továbbra is látható, de ez olyasvalami, amivel együtt kell élnünk. A panel felbontása 1968×2184 képpont. Egy fontos változás a Galaxy Z Fold6-hoz képest, hogy a belső kijelző mögött lévő kamerát végre nem próbálja meg rejtegetni a Samsung, ugyanolyan közönséges lyukkivágást kapott ez a modul is, mint a külső kijelzőbe rejtett szelfikamera.
Ha a kamerasziget méretét nem számítjuk, a hátlap felépítése érdemben nem változott, csak a LED-es villanó került pár mm-rel lejjebb. Plusz pont, hogy még korrekt IP-védelemre is futotta: az IP48-as megfelelőség azt jelenti, hogy a "por" esetén a készülékház ugyan csak az 1 mm-nél nagyobb szennyeződésekkel szemben védett, a vizet viszont jól bírja a készülék, 1,5 méteres mélységben 30 percig is teljesen "jól elvan".
Hozzánk tesztre csak a telefon érkezett, de nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy tudjuk: a gyári csomagban csak SIM-tű és egy USB kábel lesz.
…viszont ennek ára van
A bevezetőben már említettük, hogy bár pozitívum, hogy a Samsungnak sikerült 8,9 mm-re csökkenteni az összecsukott készülék vastagságát, ez egyszersmind azt jelenti, hogy mindössze 4,2 mm-es vastagságba kell beleférnie a hardvernek. Ez még akkor is kihívás, ha az alapterület cserébe jóval nagyobb. A legnagyobb gondot ilyen körülmények között a hőelvezetés kialakítása, a megfelelő méretű akkumulátor és versenyképes kamerarendszer beépítése jelenti. Illetve sokan szerettek volna a készülékházba becsúsztatható tollat is látni a Fold mellett, de az teljesen evidens, hogy 4,2 mm-en nem lehet reális elvárás. Ez olyannyira így van, hogy
a telefon az előddel ellentétben már egyáltalán nem támogatja az S Pent.
A Samsung a fontos hardvereknél nem kötött kompromisszumot: a Snapdragon 8 Elite rendszerchip, az Adreno 830-as GPU, és a legkisebb modellbe jutó 12 GB RAM-256 GB ROM kombó pontosan ugyanazt a teljesítményt ígéri, mint a Samsung Galaxy S25 Ultra - legalábbis papíron. Azon meg sem lepődünk, hogy a tárhely nem bővíthető, bár igazából ezzel semmi probléma nincs, a memóriakártya sebessége az UFS 4.0 tárhely sebességével köszönőviszonyban sem lenne.
A kijelzők méretéről és felbontásáról már esett szó, meg arról is, hogy mind a kettő AMOLED. A külső panelt strapabíró Gorilla Glass védi, a belső panel esetében viszont ilyen védelem nincs (de elvileg nem is szükséges). A két panel részletessége a némileg eltérő PPI ellenére nem észrevehető a gyakorlatban, és a mozgások megjelenítése is hasonló minőségben történik, tekintve hogy mind a 6,5 colos külső, mind a 8 colos belső panel 120 Hz-es. Filmekhez és játékokhoz viszont mindenképpen érdemes nyitni a telefont, mert a HDR-t csak a belső kijelző támogatja.
Nano SIM-ből kettőt fogad a telefon, de van eSIM-támogatás azzal, hogy az összes SIM-ből egyszerre kettő lehet aktív. A Wi-Fi háromsávos 7-es, ezen kívül van természetesen Bluetooth 5.4 (A2DP, LE, aptX HD), GPS és társai, valamint NFC is. Az USB csatlakozó 3.2-es, és OTG funkciót is ellát.
Az első nagy fekete pontot az akkumulátor kapcsán jegyezhetjük fel (rögtön az S-Pen után). Tavaly az S24 Ultra tesztben azt írtuk, hogy az 5000 mAh-s kapacitás és a 45 wattos töltési sebesség évek óta kevés, nos ehhez képest a Galaxy Z Fold7-ben 4400 mAh-s akkumulátor lapul, amit legfeljebb 25 wattal lehet tölteni (vagy 15 wattal vezeték nélkül). És ehhez vegyük hozzá még azt is, hogy ebben a mobilban az egyik legnagyobb fogyasztó, nevesül a kijelző, majdnem dupla akkora méretű, mint általában lenni szokott. Pontosan ezért a telefon adaptív módban meglehetősen konzervatív fényerőt állít be; ott ahol egy S23 Ultra 152 nitet lő be, a Z Fold7 megelégszik 89 nittel. Manuálisan viszont ugyanúgy 500 nit közelébe tekerhető fel a fényerő, kültéren pedig akár 2500 nitet is tud a panel (vagy 1400-at fehér háttérnél, pl. google.com). A "másik oldalon" ugyanezek a számok jönnek szembe pepitában, bár ott az alap fényerő valamivel nagyobb, 95 nit. Este nincs gond: a fényerő gyakorlatilag nullára lehúzható, így biztosan tudod használni a telefont anélkül, hogy kényelmetlen lenne a szemednek.
Sajnos az akkumulátor kapacitásával összhangban az üzemidő sem alakul túl fényesen. Lightos használattal az egy nap csak-csak meglehet, de ha sokat nyitogatod a mobilt (márpedig miért ne tennéd, hiszen azért vetted), kicsit feljebb állítod a fényerőt és fotókat és videókat is készítesz - netán egy-egy játék is képbe jön pár percre - akkor máris ott vagyunk, hogy délután-estefelé bizony kellhet a töltő.
Használat közben
Ezzel pedig valamelyest már érintettük is, hogyan teljesít a telefon a mindennapok során. A sebességre alapesetben nem lehet panasz, hiszen a Snapdragon 8 Elite az egyik leggyorsabb rendszerchip a piacon. Viszont ha kicsit is megfuttatod a processzort, gyorsan kiderül, hogy pontosan hol is bújik meg a borítás alatt: a kamerák melletti rész gyorsan forróvá válik. Nem veszélyesen forróvá, de forróvá. Ezzel párhuzamosan a rettentő agresszív throttling szinte azonnal visszafogja a processzor teljesítményét. Ez persze várható volt, kis helyen nehéz hatékonyan elvezetni a hőt, ráadásul arra is figyelni kell, hogy a borítás se legyen annyira forró, hogy az esetleg sérülést okozzon. Mi ebből a tanulság?
Leginkább az, hogy a mobil normál körülmények között legfeljebb minimálisan lassabb, mint bármelyik csúcskategóriás telefon, hiszen jellemzően nem pörög 100%-on a processzor vagy a GPU huzamosabb ideig, pláne nem a kettő egyszerre. Lemarad viszont a Galaxy Z Fold7, ha játékra adod a fejed: egy-egy komolyabb hardverigénnyel rendelkező cím esetén 1 perc elteltével már 20 százalék feletti a teljesítménybeli mínusz, hat perc elteltével pedig 40 százalék. A 20 perces stressz tesztben ezt követően már csak minimálisan fogta vissza a paripákat az elektronika, a vége így -45% lett. Ez azért komoly teljesítménycsökkenés, főleg úgy, hogy a lassulás szinte azonnal beindul. Ami a szintetikus teszteket illeti, az AnTuTu többször egymás után lefuttatva is kb. ugyanazt az eredményt hozta (kb. 2,5 millió pontot hozott), de csak azért, mert a tesztek alatt a könnyedebb rész adott némi lehetőséget arra, hogy a rendszerchip visszahűljön. A GFX Bench viszont már második futásra is gyengébb eredményt adott.
Egy kihajtható telefonnál az egykezes használat értelmezése új szempontokat is jelent. A Samsung Galaxy Z Fold7-et kinyitva és becsukva is kényelmesen lehet tartani ily módon, viszont kinyitni vagy becsukni nem tudod a készüléket egy kézzel, ahhoz mindenképpen két kézre van szükség. A korábbi modelleknél még csak-csak ment ez a művelet, de 4,2 mm már nem elég a stabil fogáshoz ilyenkor.
Szoftveresen nagy meglepetés nincs, az Android 16 és a Samsung saját kezelőfelülete, a One UI 8.0 dolgoznak a telefonon, és a Samsung hét évnyi szoftverfrissítést ígér, ami a gyakorlatban valószínűleg hat főverziót jelent majd. A két képernyő közötti váltás kintről befelé flottul működik, fordított irányban viszont zárja a rendszert is a mobil - ez még rendben is lenne, de ha eszedbe jut, hogy mégis megnéznél valamit, akkor vagy kell várnod pár másodpercet, amíg a készülék reagál, vagy használnod kell a bekapcsoló gombot. Apropó bekapcsoló gomb; az ujjlenyomat-olvasó funkció miatt a gomb lapos és süllyesztett, ezért kicsit szokni kell, hogyan is kell hozzányúlni.
Alapesetben a rendszer hoz is alkalmazásokat meg nem is; sok program nincs előre telepítve, de az ikonja szürke színnel látszik a rendszerben; ezek az alkalmazások első használatkor kerülnek a telefonra. A Microsofttal kötött megállapodás még mindig aktív, így a Samsung és a Google kötelező programjai mellett pár szoftver Redmondból is érkezik, de bloatware nincsen. A One UI 8.0-t a Samsung nagy frissítésnek harangozta be, de az igazság az, hogy a felület a mindennapi használat során túl sok olyan extrát nem nyújt, amitől leesne az állunk - talán a Now bar az egyetlen kivétel. Cserébe tele van AI megoldásokkal. Többel is, hiszen a Galaxy AI mellett ott a Google-féle Gemini is. E két platform kombinációja egy igen széles palettát ad: a Gemini a netes dolgokban (pl. Circle to Search) és más alkalmazások kezelésében erős (csak támogatott appok, pl. Naptár, Maps, Home) , a Galaxy AI pedig a telefon vezérlésében és praktikus feladatokban: jegyzetek, hangfelvételek, fotók AI-alapú feldolgozásában, fordításban. A Galaxy AI rutinok korlátozhatók úgy, hogy csak helyben fusson a mesterséges intelligencia, felhő nélkül - a Google-féle szolgáltatások esetében erre viszont nincs lehetőség. A mobil természetesen támogatja a DeX módot is, a Microsofttal való együttműködésből adódóan pedig a Windows Telefon kapcsolat alkalmazásával is szorosabban tud együttműködni.
Az interfész - csakúgy, mint a kijelző maga - valahol félúton helyezkedik el a mobilok és a tabletek között. A nagy képernyőből adódóan adja magát, hogy több alkalmazást használj egymás mellett; ehhez kapcsolódóan pedig több olyan funkció is bekerült a rendszerbe, ami kényelmesebbé teszi a munkát. A Fold7 minden más telefonnál jobban bánik például a lebegő ablakokkal, a normál szoftvereket pedig párba vagy trióba állíthatod, és az így létrehozott csoportokat egy kattintással indíthatod el. Nyitott telefonnál egy tálcaszerűséget is kapsz "start menüvel" és fixen kitűzött ikonokkal. További hasznos képesség, hogy a szoftverek közvetlenül egymás között is tudnak adatot cserélni. A produktivitást a legnagyobb mértékben mégsem ezek a trükkök segítik, hanem egyszerűen az, hogy nagy a munkafelület: egy 4:3-as képarányú fotót például sokkal nagyobb méretben tudsz megjeleníteni a Fold 7 közel 1:1-es képarányú OLED-kijelzőjén, mint egy 21:9-es panelen - utómunkánál vagy akár AI képszerkesztésnél ez behozhatatlan előnyt jelent, mint ahogyan akkor is, ha egy dokumentumot szeretnél szerkeszteni, vagy valamilyen weboldalt asztali nézetben megnyitni. A 8 colos képernyő filmekhez is jobb lehet, ha mindig 16:9-es képarányt állítasz be.
Egyebekben a One UI-tól megszokott kényelmet kapod rengeteg funkcióval és testreszabási lehetőséggel; az interfész pedig véleményünk szerint annyira kiforrott, hogy hiába jobbak valamennyire hardverben a konkurens összehajtható telefonok, ha a szoftvert is bevesszük az egyenletbe, a Samsung be tudja hozni a hátrányát.
Kamera
A Galaxy Z Fold sorozat a fényképezőgép tekintetében mindig lemaradásban volt az S szériával szemben. Ez most is így van, de a Fold7 faragott azért a hátrányból. A hátlapi 50 MP-es szenzort 200 MP-es érzékelőre cserélte a dél-koreai vállalat, és minimálisan módosult a 10 MP-es 3× zoom kamera, valamint a 12 MP-es nagy látószögű kamera is annak ellenére, hogy utóbbi kettőnél a felbontás nem nőtt. A nagy látószögű kamera esetében megjelent például a PDAF fókuszállítási képesség. Igazából lehetne sopánkodni amiatt is, hogy a Samsung az 5×-ös kamerát lespórolta, de ez nem lenne fair: ekkora nagyításhoz jellemzően már periszkópos megoldást használnak a gyártók, az meg egyszerűen nem fért be a Fold7-be. Viszont arra nincs mentség, hogy miért nem frissítette a vállalat a 10 és 12 MP-es kamerákat 50 MP-es érzékelőkkel - ha ezt megteszi, akkor a kamerarendszerre egy rossz szót nem szóltunk volna. Nincs komoly baj persze az összeállítással így sem, de ha már 880 ezer forintot kifizet valaki egy telefonért, legyen minden a topon.
A fényképek képminőségével a fentiek ellenére elégedettel lehetünk, de főleg a 200 MP-es főkamera az, amelyik minden esetben jól teljesít: a 10 MP-es zoom kamerával készült, 12 MP-re felskálázott fényképek picit lágyak, a nagy látószögű kamera pedig gyenge fénynél szinte azonnal elvérzik. Alapesetben egyébként minden kamerával 12 MP-es fotókat dob ki a rendszer, RAW módban is - a legjobb minőséget viszont az aranyközépút, az 50 MP-es felbontás adja. Ez csak a fő kamerával választható, de tényleg jó: nagy részletesség mellett alacsony zajszintet, jó vonalélességet és kellemes mélységélességet ad. A fehéregyensúly beállítása a Samsungtól elvárható módon pontos, és a HDR is jól működik.
Ha videókat szeretnél készíteni, azt akár 8K-s felbontásban is megteheted. A képsebesség ebben az esetben legfeljebb 30 fps lehet, 4K-ban 60, Full HD-ben pedig 120 fps a maximum. A profi videó mód sajátja, hogy a filmeknél általános 24p-t is támogatja. Az adott felbontásban használható kamerák között természetesen válthatsz, a stabilizátor funkciót pedig EIS biztosítja. A videók minősége teljesen rendben van, egyedül este lesz szemcsés a kép - a kis méretű objektívek hátránya ilyenkor visszaüt.
A szelfikamerák felbontása egységesen 10 MP, kívül 18 mm-es, belül pedig 24 mm-es objektívvel. Itt főleg a nyitott állapotban használható kamera az, amely sokat fejlődött, hiszen a Fold6-ban a rejtett modul 4 MP-es volt, felejthető minőséggel. A Galaxy Fold7 szelfi kamerái viszont annak ellenére adnak jó minőséget, hogy különösebb trükkökre nem képesek, a fókusz például fix, és OIS helyett csak EIS van. A HDR viszont adott, videók pedig akár 4K-ban is rögzíthetők, 30 vagy 60 fps-sel. A kihajtható lét viszont szelfiknél is tartogat egy előnyt: a külső OLED a fő kamerák mellé kerül, így ha bekapcsolod rajta az előnézetet, akkor 200 MP-es szelfiket is lőhetsz LED-es villanóval, OIS-sel. Ezzel a minőséggel pedig nehéz versenyre kelni.
Összegzés
A Samsung Galaxy Z Fold7 a dél-koreai gyártó eddigi legjobb összehajtható telefonja, és a versenytársakkal összevetve sem áll rosszul: hardverben, főleg akkumulátorban kicsit gyengébb, cserébe viszont a legjobb szoftverrel és hét év garantált szoftvertámogatással, és akinek ez számít., rengeteg AI-val érkezik. A nagy kijelző sok esetben lehet előnyös, ám cserébe apró kompromisszumok sokaságát is meg kell kötni: normál telefonként majdnem tökéletes, teljesítményben majdnem ugyanazt nyújtja, kamerában csak egy pici hiányzik stb. És akkor ott van még az árazás kérdése. Ha objektíven nézzük, akkor 880 ezer forint egyszerűen sok ezért a telefonért, az árazást csak az indokolhatja, ha úgy tekintünk a Galaxy Z Fold7-re, mint egy luxustermék, státuszszimbólum.
