Az első generációval történt botladozás után a Samsung a Fold2-vel bebizonyította, hogy egyáltalán nem halott ötlet a hajtogatható telefon, a Fold3-mal pedig immáron az eddig hiányzó-hibádzó részletek többségét is sikerült helyre tenni. Az viszont még így is kérdéses, hogy a Fold3 végre igazi sikertörténet lesz-e, hiszen önmagában a magas ár sokakat eltántoríthat a vásárlástól.
A Fold2 nyomában
Ha valaki látott már Fold2-t, akkor annak nem lesz túl izgalmas a Fold3 dizájna, tekintve, hogy a két mobil szinte teljesen ugyanúgy néz ki. A hajtogatható kivitelből adódóan a zsanér a legizgalmasabb rész, ám ehhez sem nyúltak a tervezők, hiszen az előző verzióval sikerült egy egyszerre kellően robusztus és elegáns mechanikát megalkotni.
A Samsung Galaxy Z Fold3 a piac egyik legnagyobb telefonja lett, nyitott állapotban tényleg tepsi a maga 158×128×6,4 mm-es méretével. Csukott állapotban elsősorban a vastagsága az, amely szembe fog tűnni: a 158×67 mm-es alapterület mellé 14,4-16 mm-es vastagság társul.
Utóbbi adatból sejthető, hogy maradt a rés a zsanér mellett; az OLED-panel, bár hajlítható, ott azért még nem tartunk, hogy 180 fokban 0,1-0,2 mm-en belül menjen a dolog. Kell hozzá bő 2 - egyelőre. A nagy mérethez nagy tömeg is társul, a 271 grammot már nemcsak a zsebünk érzi meg, hanem a kezünk is, ha mondjuk tömegközlekedés közben végig olvasni vagy internetezni szeretnénk. A mobil fogása ezzel együtt sem rossz, de az biztos, hogy a vastagság miatt bármilyen más telefonról is váltunk, egy ideig szokatlan lesz.
A Samsung egyebekben a már jól bevált receptre építkezett, vagyis a kijelzőt Gorilla Glass védi, a hátlap és az oldalak pedig fémből készültek. A Fold2-hez képest a dizájnbeli eltérések tényleg aprók, de azért van itt valami nagyon fontos is: a Fold3 végre vízálló, ráadásul rögtön az IPX8-as szabvány szerint. Ez tényleg fontos, mert nem kell aggódnunk amiatt, hogy a méregdrága mobilt egy könnyed nyári zápor vagy fröccsenő víz esetleg tönkreteszi. Ami fontos még, az az, hogy az ujjlenyomat-olvasó, amely a Samsung több csúcstelefonjánál a kijelző alatt bújik meg, a Galaxy Z Fold3-nál oldalra, a bekapcsoló gombba került.
Erőben nincs hiány
A motorháztető alatt nem túl meglepő módon bivalyerős hardver dolgozik: a Snapdragon 888-as rendszerchip jelenleg az egyik leggyorsabb alternatíva, a mellé pakolt 12 GB RAM pedig tökéletesen gördülékeny működést biztosít akkor is, ha párhuzamosan több alkalmazást használunk.
A processzor nyolcmagos, 1-3-4-es felállásban osztott; egyetlen hátránya, hogy rendesen melegszik. Ha például töltés közben játszunk is vele, akkor egy idő után kényelmetlenné válik kézben tartani a kütyüt. Panasz az Adreno 660-as GPU-ra sem lehet (a játékok is szépen futnak), a belső tárhely tekintetében viszont most nincs előrelépés: 256 GB az alap, az 512 GB-os tárhely pedig feláras, plusz 30 ezret kóstál.
A fő attrakció a belső, hajlítható AMOLED kijelző amely főbb jellemzőiben igazodik az elődben már megismert típushoz; 7,6 colos átmérővel, 7,2:9-es képaránnyal és 1768×2208 pixeles felbontással rendelkezik. A részletesség (374 PPI) bőven elmarad attól, mint amit más csúcsmobilok tudnak, de ebből a gyakorlatban semmi sem látszik. A fényerő sem rossz, automatikus beállítás esetén akár 1200 nit is lehet, míg a 120 Hz-es képfrissítés a játékoknál lehet fontos. A filmeknél és fotóknál HDR-t is bevethetünk, bár ennek egy mobilnál azért egyelőre nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani.
A képméret impozáns, a munkafelület tényleg hatalmas, nagyjából kétszer akkora területet kapunk, mint más mobiloknál. Sajnos középen nemcsak kitapintható, hanem egyértelműen látható is a hajtás helye, amely az ívek miatt a megjelenített képen is minimális torzítást és fényerőbeli változást okoz. Ez nyilván megszokható, de látszik azért, hogy van még tér fejleszteni. A tartóssággal viszont elvileg nem lesz gond: a Samsung azt ígéri, hogy a panel legalább 200 ezer nyitás-csukás ciklust ki fog bírni.
A kijelzőt a Samsung felkészítette arra is, hogy S Pennel használjuk - de csak a direkt a Fold3 érzékeny kijelzőjéhez tervezett S Pen Fold Edition illetve S Pen Pro működik vele. Az S Pen támogatás dicséretes, viszont a tollnak nincs hely a mobilban, így mindenképpen külön helyet kell neki találni, ha szeretnénk rendszeresen használni. A tollas használat során a hajlítás helye már nagyobb problémát okoz, hiszen nem teljesen sík felületen nehezebb precízen használni a stylust.
A kijelző érdekessége még, hogy a panel alatt, a jobb felső részen megbújó szelfikamera előtt sincs fúrva, csak ritkítva; vagyis a kép itt is látszik, igaz jóval elnagyoltabb részletességgel. Nem vitás, hogy ez egy lépés afelé, hogy a kamera nyílása teljesen eltűnjön a szem elől, de az alábbi fotón is jól látszik, hogy a mostani állapot minimum fura.
A belső, hatalmas panel alternatívája a külső - szintén AMOLED - kijelző, amely talán feleslegesen nagy. És túl keskeny. Az odáig rendben van, hogy kell valami kívülre is, de az értesítésekhez és egyebekhez elég lett volna valami kisebb dolog is, a 6,2 colos, 832×2268-as panel túlzó. Főleg úgy, hogy valamivel gyengébb minőséget is nyújt.
Hogy használd ki?
A Samsung az Android 11-et és a One UI 3.1.1-et úgy alakította át, hogy minél jobban kihasználhassuk a nagy kijelző előnyeit. A dolog elvileg nem is volt túl nehéz, elvégre a tableteknél alkalmazott megjelenítési módok jó kiindulási alapot jelentettek. A menüben mászkálva például a főbb csoportok balra, a csoporton belül elérhető opciók pedig jobbra jelennek meg. A felület minden esetben gördülékenyen, akadozásoktól mentesen működik.
A klaviatúra két részre osztott, a gépelést így szokni kell kicsit, de könnyű belejönni! A Samsung igyekezett tényleg minden apróságra figyelni: még arra is lehetőség van, hogy a belső és külső kijelzőre teljesen más ikonokat pakoljunk ki. A panelek közötti váltás is flott: a külső kijelzőről a telefon kinyitásakor minden megnyitott app átkerül a belsőre, becsukásnál pedig a mobil alapesetben kikapcsol (de a menüben kérhetjük, hogy egyes szoftverek használatakor a külső kijelzőn folytatódjék a munka).
A kihajtható AMOLED-et igazi próbatétel elé viszont az alkalmazások állítják, és ezen a téren már vannak azért hiányosságok. Tartalomfogyasztásra a Galaxy Z Fold3 remek: nemcsak a nagy kijelző miatt, hanem azért is, mert osztott módban van lehetőség arra, hogy a panel egyik felén - mondjuk a YouTube esetében - a megnyitott videó, a másik felén pedig a kezelők, a kapcsolódó adatok és ajánlások látszódjanak.
A Chrome is tud egy új trükköt: linket nemcsak új fülön, hanem új ablakban is meg tud nyitni. Nyilván a telefon erős multitaskingban is, ráadásul alkalmazáspárokat is megadhatunk, ha mondjuk a böngészőt és a jegyzetelőt gyakran használjuk egymás mellett. Viszont sok olyan app is van, amit egyelőre nem vagy nem tökéletesen optimalizáltak a Foldra, és ez a harmadik generációnál már kicsit ciki. A Gmail például elég suta látványt nyújt a vékony bal oldali ikonsávval és a kijelzőt máskülönben teljesen megtöltő tartalommal. Már csak azért is, mert rengeteg appnál a tablet nézet aktiválódik, de a Gmailnél valamiért a mobil nézet tölt be. A Samsung gyári fájlkezelője vagy a naptár programja pedig osztott nézetben működik ugyan, de nem 50-50%-os felosztással, ami azt eredményezi, hogy hogy használat közben az ujjunkkal óhatatlanul sokszor fogjuk tapogatni a hajtás helyét.
Kamera
A dizájnnál már említettük, hogy a Fold3 nagyon olyan lett, mint a Fold2. A kamerarendszernél ez még inkább igaz; két telefon gyakorlatilag ugyanazt tudja. A Samsung Galaxy Z Fold3 ennek megfelelően 3×12 MP-es kamerát kapott, a normál mód mellett 2× zoomot illetve 123 fokos nagylátószöget vethetünk be, témától függően.
A legjobb fényerővel (f/1,8) természetesen a fő kamera rendelkezik, vele akár gyengébb fényviszonyok között is lehet értékelhető képet készíteni, a tele és a nagylátószögű objektívnek viszont kell a sok fény. Oly annyira, hogy 2× nagyítást kiválasztva sokszor előfordul, hogy nem a zoom objektív, hanem a fő objektív rögzít, és szoftver nagyítja fel a képet. A képek minősége, bár nem rossz, a csúcskategórián belül nem elég arra, hogy a telefon kiemelkedjen a mezőnyből. 700 ezer forintos ár ide vagy oda, a Samsung mobilos (vagy úgy általában véve, a mobilos) fotózás csúcsát nem ez a telefon képviseli.
Szelfiknél a belső kamera a maga 4 MP-es felbontásával csúnyán elvérzik: a csukott állapotban használható előlapi kamera is nagyságrendekkel jobb fotókat készít, de igazából még rá sincs szükség, mert kihajtott mobilnál a fő kamerával is lehet szelfizni. A belső kamera gyenge minősége viszont tényleg nem szerencsés, mert Skype-pal például, alapesetben az az aktív. Videóekra viszont nem rossz a telefon, főleg úgy, hogy a legfeljebb 4K-s, 60 fps-es klipeknél optikai, az FHD klipeknél pedig ráadásként még elektronikus stabilizátor is dolgozik.
Gyorsan kifullad
Az üzemidő tekintetében sajnos megint csak alulteljesít a készülék; a teszt során egyetlen olyan nap sem volt, amit kibírt volna egy feltöltéssel. A nagy kijelző még akkor is túl sokat fogyaszt, ha a 120 Hz-es képfrissítés csak ritkán aktív. Persze lehet spórolni azzal, hogy csak a kisebb külső AMOLED-et használjuk, de az ember nem azért vesz kihajtható telefont, hogy aztán ne hajtsa ki minden adandó alkalommal, amikor csak lehetősége van rá. Az pedig csak olaj a tűzre, hogy a töltés is lassú: míg egy Note 10+ 15 perc alatt akár 35 százaléknyi energiát is fel tud venni, addig a Fold3 ennyi idő alatt 15%-ra képes, pedig az akkuk kapacitása majdnem egyezik (4300 vs 4400 mAh).
Verdikt
A Samsung Galaxy Z Fold3 státuszszimbólumnak kiváló, és vannak kevesen olyanok is, akik valóban ki fogják tudni használni a nagy kijelző előnyeit. Ha például valaki produktív munkára adná a fejét telefonal, akkor a Fold3 mérföldeket ver bármilyen más készülékre.
A 700 ezer forintos ár mellett ugyanakkor túl nagy kompromisszumot kell kötni az üzemidő terén, zavaró, hogy a hajtás helye mindig látszik, és nem túl jó pont az sem, hogy a kamera is csak átlagos. Ennek fényében lehet dönteni arról, mire elég egy hajtogatós telefon harmadik generációja.
