Két évtizede derült ki, hogy a Szaturnusz apró jeges holdja, az Enceladus felszíne alatt egy hatalmas óceán rejtőzik, amelyből gejzírek törnek fel, anyagot juttatva az űrbe és kialakítva a bolygó különleges E-gyűrűjét. A tudósok régóta sejtették, hogy a hold gázkilövellései komplex kémiai folyamatok nyomait hordozzák, ám eddig nem volt egyértelmű bizonyíték arra, hogy a molekulák valóban a mélyben található víztömegből származnak. Egy új kutatás azonban most tisztázta a kérdést: a Cassini által gyűjtött adatok alapján a prebiotikus anyagok az Enceladus óceánjából emelkednek a felszínre.
Az asztrobiológusok különös figyelemmel kísérik az égitestet, hiszen egyre több jel mutat arra, hogy az élet számára szükséges feltételek adottak lehetnek. A folyékony víz mellett energiaforrások is jelen lehetnek, sőt feltételezések szerint hidrotermális kürtők is működhetnek a mélyben - ezek a földi óceánokban az élet egyik legfontosabb táptalaját jelentik. Korábban az E-gyűrűben már azonosítottak aminosavakat és más prebiotikus molekulákat, de a hosszú ideig fennmaradó részecskéket a sugárzás is jelentősen módosíthatta.
A friss vizsgálat a Cassini 2008-as átrepülésének adatait elemezte, amikor az űrszonda közvetlenül egy frissen kitört gázfelhőn haladt át. Ekkor sikerült a legmélyebben kimutatni a molekulákat, amelyek így egyértelműen az óceánból származtak. Dr. Jörn Helbert, az Európai Űrügynökség szakértője hangsúlyozta, hogy ez az első alkalom, amikor sikerült közvetlen kapcsolatot bizonyítani a hold belső óceánja és a prebiotikus komplex molekulák között.
A felfedezés jelentősége óriási: az Enceladuson folyékony víz, energia, aktív kémia és az élet kialakulásához szükséges alapvető összetevők egyaránt megtalálhatók. Ez nem bizonyítja, hogy valóban kialakult ott az élet, de a lehetőséget minden eddiginél valószínűbbé teszi. Nem véletlen, hogy a holdat sokan a Naprendszer egyik legígéretesebb célpontjának tartják az idegen élet kutatásában. Az ESA a 2040-es évek elejére tervez egy leszállóegységet, amely közvetlenül vizsgálhatja majd meg a jégpáncél alatti világot, és talán választ adhat az emberiség egyik legnagyobb kérdésére: egyedül vagyunk-e a világegyetemben.
