A magyar nyelv eredete mindig is izgalmas kérdés volt a tudomány és a közvélemény számára egyaránt. A legújabb kutatások azonban alapjaiban írhatják át azt, amit eddig az uráli nyelvcsalád kialakulásáról és elterjedéséről hittünk. A Harvard Egyetem genetikusai egy átfogó, több ezer éves időszakot és számos régiót átfogó DNS-vizsgálat eredményeként Északkelet-Szibériába, a mai Jakutföld területére helyezik az uráli nyelvek őshazáját.
A kutatás során a tudósok 180 szibériai személy genetikai mintáit hasonlították össze több mint ezer másikkal, amelyek lefedik az emberiség elmúlt 11 ezer évét. A legmeglepőbb eredmény az volt, hogy az uráli nyelveket beszélő népek közös genetikai öröksége nem az Urál hegység közeléből származik, ahogyan azt sokáig feltételezték, hanem jóval keletebbről. A kutatók szerint ezek a nyelvi és genetikai hatások körülbelül 4500 évvel ezelőtt jelentek meg a térségben, és onnan indultak nyugat felé.
A genetikai nyomok egyértelműen kimutathatók a mai finn, észt és korai magyar népességben is - bár az arányok különböznek. A finneknél a jakutföldi eredetű genetikai marker nagyjából 10 százalékban van jelen, az észteknél 2 százalékban, míg a mai magyaroknál már csaknem eltűnt. A kutatók szerint ez nem volt mindig így: a középkori magyar népességben még jóval magasabb arányban volt kimutatható ez a genetikai örökség, de az évszázadok során a Kárpát-medencében bekövetkezett keveredés és népmozgások nyomán fokozatosan háttérbe szorult.
A tanulmány arra is rávilágít, hogy az uráli nyelveket beszélő népek időben és térben átfedést mutattak a jamnaja kultúrával, amely az indoeurópai nyelvek elterjesztéséért felelős. Ez a két nyelvi hagyomány tehát egymás mellett létezett és hatással lehetett egymásra. A genetikai adatok szerint az uráli hatás a nyugati területeken épp akkorra érkezett meg, amikor ezek a nyelvek terjedni kezdtek, ami alátámasztja a nyelvi és genetikai mintázatok párhuzamosságát.
A régészeti háttér sem elhanyagolható: a kutatás összeköti az uráli nyelvek terjedését a Szeima-Turbino jelenséggel, amely során a Kr. e. 2. évezred elején Észak-Eurázsia különböző pontjain egyszerre jelentek meg a fejlett bronzöntési technikák. Ezek a technológiai újítások fellendítették a hosszú távú kereskedelmet, és új társadalmi kapcsolatokat eredményeztek - amelyek visszaköszönnek a genetikai állományban is.
Mindez új megvilágításba helyezi azt, honnan is származunk, és hogyan keveredtek a különböző nyelvi és genetikai hatások a történelem során. Bár a kutatás nem állítja, hogy az uráli nyelvek kizárólag Szibériából erednek, az új genetikai bizonyítékok meggyőzően mutatják, hogy ez a térség kulcsszerepet játszott a nyelvcsalád kialakulásában és elterjedésében. A nyelvészek és régészek közötti vita tehát még nem dőlt el, de a Harvard új kutatása kétségtelenül keletre tolta el a magyar nyelv eredetéről szóló tudományos térképet.
