Az Apollo-űrhajósok nem számítottak látványos leletekre, amikor először léptek a Hold felszínére, de amit találtak, még őket is meglepte: apró, élénk narancssárga üveggyöngyök csillogtak a szürke holdpor között, mintha valaki egy földöntúli tűzijáték után szórta volna szét őket. Ezek az alig 1 mm átmérőjű gömbök 3,3-3,6 milliárd évvel ezelőtt keletkeztek, amikor a Hold belsejéből a felszínre törő vulkánkitörések során az izzó lávacseppek a világűr fagyos vákuumában pillanatok alatt megdermedtek.
A gyöngyök most újra a tudomány figyelmének középpontjába kerültek. A Washingtoni Egyetem kutatója, Ryan Ogliore szerint ezek a minták a Naprendszer legérintetlenebb darabjai közé tartoznak. A kutatócsoport, melynek tagjai a Brown Egyetemről, köztük Thomas Williams, Stephen Parman és Alberto Saal, különböző mikroszkopikus elemzési technikák kombinációját alkalmazta, hogy eddig soha nem látott részletességgel vizsgálják meg a gyöngyök felszínén található ásványi lerakódásokat.
Az analízishez használt NanoSIMS 50 berendezés - amely nagy energiájú ionnyalábbal bontja fel az anyagot - olyan pontosságú képet adott a gyöngyökről, amiről 50 éve még álmodni sem lehetett. A csapat atomprobeszkópiát, pásztázó és transmissziós elektronmikroszkópiát, valamint röntgenanalízist is bevetett, hogy feltárja, hogyan változtak a holdi vulkánkitörések az évmilliárdok során.
Az eredmények alapján a gyöngyök nemcsak színükben - narancssárgától fényes feketéig - különböznek, hanem kémiai összetételükben is, ami arra utal, hogy a Hold vulkáni aktivitása idővel változott. A felületükön található cink-szulfidok és más ásványi nyomok a holdi magma összetételéről, a kitörések mélységéről, hőmérsékletéről és légköri környezetéről árulkodnak.
A kutatás során a gyöngyöket gondosan elzárva tartották a földi légkör oxigénjétől, hogy a felületükön lévő nyomokat ne befolyásolja a levegővel való érintkezés. Ahogy Ogliore fogalmazott:
"Ezeket a méréseket még a legkorszerűbb technikákkal is nehéz volt elvégezni, de megérte - mintha egy ősi holdi vulkanológus naplóját olvasnánk."
Ez az új kutatás nemcsak abban segít, hogy jobban megértsük a Hold múltját, hanem abban is, hogy hogyan fejlődött a Naprendszer belső bolygóinak geológiai aktivitása. Az apró gyöngyökben konzerválódott történet újabb bizonyítéka annak, hogy a Hold korántsem volt mindig élettelen és csendes - valaha egy lüktető, robbanásokkal teli világ volt.
