A csillagászok egy rendkívül különleges jelenséget figyeltek meg: egy vándorló szupernagy tömegű fekete lyuk egy csillagot emésztett fel, méghozzá nem egy galaxis közepén, hanem annak peremvidékén. Az esemény, amely az AT2024tvd jelzést kapta, mintegy 600 millió fényévnyire történt a Földtől, és egy különösen erős, szupernóvához hasonló fénykitörés révén vált láthatóvá. Az efféle eseményeket úgynevezett árapály-szétszakadási eseményként (TDE) ismerik a tudósok: ekkor a csillag túlságosan megközelíti a fekete lyukat, és az óriási gravitációs erők hatására vékony anyagsávokká, azaz "spagettivé" nyúlik, majd darabjaira szakadva spirálisan a fekete lyukba hullik.
A most megfigyelt TDE azonban abban különbözik a korábban dokumentált mintegy száz hasonló eseménytől, hogy nem egy galaxis középpontjában történt, hanem attól 2600 fényévre. Ez különösen szokatlan, mivel a legtöbb ismert szupernagy tömegű fekete lyuk a galaxisok centrumában található, ahol jelentős mennyiségű gázanyag veszi körül őket, és gyakran aktív galaxismagként (AGN) világítanak. A jelenlegi megfigyelés esetében is található egy aktív, 100 millió naptömegű fekete lyuk a galaxis középpontjában, de az eseményt kiváltó fekete lyuk csupán 1 millió naptömegű, és attól külön, a galaxis peremén helyezkedik el.
A felfedezést több obszervatórium és teleszkóp közös munkája tette lehetővé. Az első jelet a Zwicky Transient Facility rögzítette, majd további megerősítést nyert a Pan-STARRS, a Sloan Digitális Égbolt-felmérés és a DESI képadatbázisának elemzésével. A NASA Chandra röntgenteleszkópja megerősítette, hogy az X-sugárzás forrása nem a galaxis középpontjában van. A rádióhullámokat a Very Large Array teleszkóp rögzítette, míg a Hubble űrteleszkóp segítségével sikerült pontosan azonosítani a helyszínt és megfigyelni a kékes színárnyalatot, amely a környező csillagrendszertől eltérő eredetre utal.
A kutatók két fő elméletet dolgoztak ki a vándorló fekete lyuk eredetére vonatkozóan. Az egyik szerint egy több fekete lyukat érintő gravitációs kölcsönhatás eredményeként a legkisebb tömegű példányt kilökték a galaxis középpontjából. A másik lehetséges magyarázat, hogy a fekete lyuk egy kisebb galaxis maradványa, amely több mint egymilliárd éve olvadt össze a jelenlegi gazdagalaxissal. Bár a Hubble képein nincs egyértelmű jele egy friss galaxisütközésnek, a második fekete lyuk jelenléte erősen utal egy ilyen esemény megtörténtére.
A felfedezés különös jelentőséggel bír, mivel az elméletek már régóta számolnak azzal, hogy létezhetnek olyan szupernagy tömegű fekete lyukak, amelyek nem a galaxisok központjában helyezkednek el, de eddig egyetlen ilyet sem sikerült közvetlenül megfigyelni, különösen nem úgy, hogy éppen aktívan anyagot nyel el. Az AT2024tvd esetével azonban most először sikerült ilyen eseményt rögzíteni, ami új lehetőségek egész sorát nyitja meg a csillagászok előtt. A kutatást vezető Yuhan Yao szerint ez a felfedezés csak a kezdet, és a jövőben, a Rubin Obszervatórium és a Nancy Grace Roman Űrteleszkóp segítségével további hasonló, eddig rejtőzködő fekete lyukakat is felfedezhetnek majd.