Évtizedekkel azután, hogy az Intel kiszállt a DRAM-piacról, ismét komolyan foglalkozhat saját memóriatechnológiákkal. Lip-Bu Tan vezérigazgató szerint a memória már nem egyszerű tömegtermék, hanem olyan stratégiai fontosságú terület lett, ahol rengeteg lehetőség van új architektúrák kidolgozására. Tan elmondása szerint korábban kifejezetten óvott volna bárkit attól, hogy a memóriagyártásba fektessen, mert alacsony haszonkulcsú, erősen ciklikus üzletnek tartotta. Az AI robbanásszerű terjedése azonban alaposan átírta a helyzetet: az adatközpontok óriási mennyiségű DRAM-ot és nagy sávszélességű memóriát igényelnek, így a memória ismét a félvezetőipar egyik legfontosabb területévé vált.
Az Intel vezére azt is elárulta, hogy az új memóriaarchitektúrák az egyik kedvenc projektjét jelentik, bár azt egyelőre nem részletezte, pontosan min dolgozik a vállalat. Annyit azonban elmondott, hogy szerinte komoly lehetőség rejlik a processzor és a memória egymásra rétegzésében. Egy ilyen megoldással jelentősen csökkenthető lehetne az adatmozgatás távolsága, ami az AI-chipeknél különösen fontos, hiszen egyre gyakrabban már nem maga a számítási teljesítmény, hanem a memória sávszélessége jelenti a szűk keresztmetszetet. Nem véletlen az sem, hogy az Intel júniusban leigazolta Seok-Hee Lee-t, az SK hynix korábbi vezérigazgatóját. Lee az Intel Foundryn belül a fejlett tokozással, rendszerintegrációval és a gyártás utolsó szakaszaival foglalkozó üzletágat vezeti, közvetlenül Tannek jelentve. Ez önmagában még nem jelenti azt, hogy az Intel újra hagyományos DRAM-gyártóvá válik, de Lee memóriaipari tapasztalata jól illeszkedik azokhoz a tervekhöz, amelyekről Tan beszélt.
A háttérben ráadásul már konkrét technológiai ötletek is felbukkantak. Egy nemrég nyilvánosságra került Intel-szabadalom egy XBM néven emlegetett memóriaarchitektúrát ír le, amely a jelenlegi HBM-megoldások költséges szilícium-interposerét részben kiváltaná, és UCIe kapcsolaton keresztül kötné össze a memóriát a számítási lapkákkal. A koncepció célja kisebb, olcsóbban gyártható és könnyebben integrálható nagy sávszélességű memória létrehozása. Egyelőre azonban ez csak szabadalomban létező technológia, terméktervet az Intel nem jelentett be hozzá.
Az eset különösen érdekes az Intel története miatt. A vállalat 1968-ban eredetileg memóriagyártóként indult, és az 1970-ben bemutatott Intel 1103 DRAM az egyik első nagy sikere volt. Az 1980-as évekre azonban a japán gyártók rendkívül erős árversenyt alakítottak ki, az Intel pedig 1985-ben úgy döntött, kiszáll a DRAM-ból és a mikroprocesszorokra koncentrál. A cég saját történeti összefoglalója szerint ez később az Intel egyik legfontosabb üzleti döntésének bizonyult.
Később többször is megpróbált visszatérni a memória világába. Az Intel hosszú éveken keresztül gyártott NAND flashmemóriát és SSD-ket, ezt az üzletágat azonban 2020-ban 9 milliárd dollárért eladta az SK hynixnek. Az Optane technológiát még megtartotta, de végül attól is elfordult, így az Intel az elmúlt években ismét szinte teljesen a processzorokra, gyorsítókra és bérgyártásra koncentrált.
Tan szavai alapján most nem feltétlenül arról van szó, hogy az Intel egyszerű DRAM- vagy NAND-chipekkel akarna versenyezni a Samsunggal, az SK hynixszel és a Micronnal. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy új típusú, a processzorokkal szorosan integrált memóriamegoldásokban lát lehetőséget, amelyek az AI-gyorsítók és más nagy teljesítményű rendszerek számára készülhetnének.
Ehhez azonban még rengeteg pénzre és fejlesztésre lenne szükség. Egy teljes értékű visszatérés a memóriagyártásba új gyártókapacitást, saját technológiát és többéves fejlesztési programot követelne, miközben az Intel jelenleg is hatalmas összegeket költ saját bérgyártási üzletágának talpra állítására. Tan ezért egyelőre inkább azt jelezte, hogy az Intel újra komolyan gondolkodik a memórián, semmint azt, hogy már megszületett volna a döntés a piacra való visszatérésről.
