A monitorok és a tévék világa sosem állt túlságosan távol egymástól, de azért mind a két kategóriának megvoltak a sajátosságai: a monitorok esetében a gyártók főleg a játékra koncentráltak, míg a tévék esetében a filmeké volt a főszerep. Az utóbbi években viszont minden korábbinál közelebb került a két kategória egymáshoz azzal, hogy a tévégyártók elkezdtek a játékosok igényeire (is) odafigyelni, a monitorgyártók pedig egyre nagyobb képátlójú termékeket dobtak piacra. Monitor fronton egy dologgal kapcsolatban lehetett hiányérzetünk: az OLED-technológia elég lassan szivárgott be erre a piacra.
Egy éve viszont megtört a jég, és ha nem is ontják magukból a gyártók az OLED-monitorokat, azért egyre több modellel találkozhatunk a piacon. A Samsungtól ezúttal a G9-es sorozatba tartozó, tehát elsősorban a játékosoknak készült monstrum, a G95SC vendégeskedett nálunk.
Külső
Pár igen nagy monitor járt már nálunk, de a 49 colos képátlóval rendelkező G95SC-hez fogható nem sok. Főleg, hogy a kijelzőnek nemcsak a mérete szokatlanul nagy egy monitorhoz képest, hanem képaránya is a legritkábbak közé tartozik: 32:9-es. Gyors matekkal kijön, hogy ez pontosan annak felel meg, mintha két 16:9-es monitort tettünk volna egymás mellé - azzal a különbséggel persze, hogy a kettő monitor közötti kávát így megspóroljuk.
A dizájn nem okozott csalódást, de különösebben izgalmasnak sem mondható, hiszen ma már a kijelzők többsége keret nélküli kialakítással rendelkezik. Persze ha bekapcsoljuk a monitort, akkor a kép egyik oldalon sem ér el a szélig. Két oldalt és fent ilyenkor is csak egy vékony csík marad, az alsó rész viszont vastagabb - igazából ez nem teljesen indokolt, hiszen ide szokott kerülni a fényforrás, azonban OLED-panelnél erre nincs szükség.
Ha már panel; a monitor természetesen ívelt, amely ekkora méretben már nem úri huncutság, hanem egyenesen elvárt jellemző, a komfortérzetet érezhetően növeli. A monitor síkja 1800 mm sugarú körívre illeszkedik.
A talp alumíniumból készült és megfelelően robusztus, cserébe sok állítási lehetőséget viszont nem biztosít; egyedül emelni és dönteni lehet a kijelzőt, forgatni nem. Nincs pivot mód sem, persze egy ekkora monstrum esetében ez azért annyira nem meglepő. A kábeleket a talp hátsó részén lévő lyukon lehet átvezetni - a csatlakozók viszont nem a legjobb helyre kerültek, mert pontosan a talpnál, de elég mélyen találhatók. A felhozatal viszont nem rossz: HDMI 2.1, micro-HDMI 2.1 és DisplayPort 1.4 összeköttetésre egyaránt képes a Samsung Odyssey G9-ese, és van rajta egy USB 3.0-s hub is, két csatlakozóval.
Használat közben
A panel a Samsung saját fejlesztése, QD-OLED - ez a típus ötvözi az OLED-ek és az LCD-k előnyeit, hiszen egyszerre nyújt remek feketét és magas fényerőt, tökéletes betekintési szögeket és rövid válaszidőt. Nem mellesleg az LS49CG950SUXDU esetében is ugyanaz a technológia, mint amit a dél-koreai vállalat a prémium tévéiben is használ. A panel felbontása 5120×1440 képpont, 0,03 ms-os válaszidő és 240 Hz-es maximális képfrissítés mellett. A maximális fényerő normál használat közben 250 nit, HDR-ben 4-500 nit körüli - a csúcsérték pedig 1000 nit. Persze ez csak akkor érhető el, ha a kép kis része világos csupán. A Samsung monitora továbbra is csak a HDR10 és HDR10+ szabványokat kezeli (meg kapott egy semmitmondó Vesa DisplayHDR True Black 400 plecsnit), színkezelése viszont elsőrangú: 100%-os sRGB és 99,5%-os DCI-P3 lefedettség, valamint 10 bit/szín rendszer jellemzi.
Ezek a számok még persze nem jelentenek semmit, az viszont már igen, hogy a színhelyesség gyári beállításokkal is jó; sRGB módban az átlagos deltaE értéke 2,2 - vagyis az elvárt és a megjelenített színek között nincsen az emberi szám által érzékelhető eltérés. A 10 bites színképzés az árnyalatokra is jó hatással van, a betekintési szögek pedig a technológiából adódóan minden irányból gyakorlatilag 180 fokosak.
Méréseink alapján a specifikációban lévő értékek helyesek, a monitor tényleg tudja a 250 nitet akkor, ha teljesen fehér a kép, HDR-ben pedig 390 nitet mértünk. Utóbbi esetben 80%-os fehér mellett már 490 nit volt a maximum, ha pedig a fehér részek aránya 10%, akkor 960 nitet is ki tud préselni magából a monitor.
A legnagyobb kérdés az, hogyan lehet kihasználni a hatalmas munkafelületet. Ha valakinek már most is két 16:9-es monitor van az asztalán, akkor a válasz adja magát - egyébként viszont tény, hogy kevés az olyan terület, ami egy átlagfelhasználó számára releváns. Nyilván elsősorban a játékokra kell gondolni, de ott sem minden címnél előny a hatalmas képméret. Arról nem is beszélve, hogy igazi erőmű kell az 5160×1440 pixel kiszolgálásához. Főleg úgy, hogy a maximális képfrissítési frekvencia 240 Hz - Adaptive Sync és FreeSync támogatással. Ha viszont ez adott, akkor egy Flight Simulator például tényleg egészen más élményt jelent úgy, hogy a látómezőt szinte teljesen kiszolgálja a monitor. Internetezni vagy e-maileket olvasni semmivel sem jobb ekkora felületen, az viszont előny lehet ilyenkor is, hogy egymás mellé akár 4-6 program ablaka is kifér úgy, hogy az teljes értékű használhatóságot biztosít.
A monitor saját hangszórói felejtősek, viszont ezeket helyettesíthetjük Bluetooth fülessel. A monitorba került továbbá Wi-Fi adapter is, ami szokatlannak tűnhet - de csak addig, amíg meg nem értjük ennek az okát. Merthogy a monitor nemcsak azért került közelebb a tévékhez, mert nagy és OLED. Hanem azért is, mert okosmonitor: a Tizen OS-t is támogatja, többek között streaming alkalmazások letöltéséhez, valamint médiafájlok lejátszásához USB-ről. Ezekhez a funkciókhoz ráadásul egy távirányító is jár.
Összegzés
A Samsung Odyssey G9 G95SC egy kiváló monitor, azonban így is rétegtermék - részben ára miatt, részben pedig azért, mert hatalmas mérete folytán kevés otthoni asztalon van számára hely. A QD-OLED technológia viszont kiváló képminőséget nyújt, az elektronika pedig minden olyan képességgel rendelkezik, ami ahhoz kell, hogy a kijelző bármilyen körülmények között, akár játékra is, tökéletesen megállja a helyét.
