Ma, amikor soha nem látott választék áll rendelkezésre játékokból, és egy középkategóriás PC-t akár pár százezer forintból is össze lehet dobni, egyetlen alkatrész elég ahhoz, hogy a PC-s játékélmény kizárólag a tehetősek kiváltsága legyen: a videokártya. Hiába olcsó a processzor, a RAM, az SSD és az alaplap is, a grafikus kártya ára gyakran ezek összességét is felülmúlja. Ez nemcsak a kezdő játékosokat tartja távol a platformtól, de hosszú távon az egész iparágat is veszélybe sodorja.
Akik a kilencvenes évek végén vagy a kétezres évek elején kezdtek PC-zni, még emlékezhetnek arra, amikor a legjobb videokártyák is 200 dollár körül mozogtak. Ma ez az összeg (inflációval számolva) nagyjából 140 ezer forintnak felel meg. Ugyanezért az árért ma legfeljebb egy belépő szintű kártyát kapunk, ami már indulásnál is izzad a modern játékoktól. A középkategóriás RTX 5070 Ti 780 dollárba kerül, a csúcskártyák pedig simán átlépik a 2500 dolláros határt - ez ma közel egymillió forint. És nemcsak az Nvidia húzza meg a nadrágszíjat a játékosokon: az AMD kártyái is messze vannak attól az árszinttől, amit még néhány éve normálisnak tartottunk.
A videokártya-árrobbanás mögött egy jól ismert páros állt: a kriptovaluták és a COVID. A bányászláz éveken át tarolta le a piacot, a bányászhardverek iránti kereslet az egekbe szökött, és az elérhető készleteket egyszerűen felzabálták a farmok. Ehhez jött a világjárvány, amely tönkrevágta a gyártási láncokat, leállította az üzemeket, és a globális szilíciumhiány közepette a keresletet csak tovább fűtötte, hogy mindenki otthon akart játszani.
Amire mostanra jutottunk, az egy lassan tartósnak tűnő helyzet: a videokártyák ára nem akar visszamenni a "normális" szintre, mert úgy tűnik, a vásárlók hajlandók kifizetni az irreálisan magas árakat. A gyártók és a kereskedők pedig ebből élnek, hiszen miért is adnának olcsóbban valamit, amit így is el tudnak adni?
De ez a rendszer nem fenntartható. Egyre többen maradnak ki a játékfejlesztés új hullámaiból, mert nincs pénzük a hardverre. Egy erős CPU 100 ezer forintért is kapható, egy jó 1440p-s monitor már 60 ezerből megvan, és egy gyors NVMe SSD is kijön 25 ezerből. De egy olyan GPU, ami ezeket ki tudja hajtani? Az simán viszi az egész konfig árát, vagy még többet is.
Ez pedig veszélyes precedenst teremt. A PC-s játék sokáig az innováció terepe volt, ahol a technológia határait feszegették. Most egyre inkább luxuscikké válik. Ha a csúcskategóriás játékokat csak a kiváltságosok élvezhetik, az szűkíti a célközönséget - és ezzel együtt a piacot is. Egyre kevesebb ember tudja megvenni és futtatni azokat a játékokat, amelyek fejlesztése egyre többe kerül. Ez már most is látszik az iparági elbocsátásokon, a bezáró stúdiókon és a csökkenő AAA-megjelenéseken.
Persze vannak pozitív példák is: az új Battlefield például egy öt évvel ezelőtti RTX 3060 Ti-t ajánl minimumként - ez jó jel, hiszen elérhetőbb hardverrel több játékost lehet megfogni. De ha a jövő játékai egyre többet követelnek, miközben a hardverárak nem jönnek vissza a földre, könnyen lehet, hogy a PC-s játékok elitklubba zárják magukat. Egy olyan világban, ahol a megélhetés egyre nehezebb, a szórakozás az elsők között válik áldozattá.
Ma egy komolyabb GPU ára már nem egy extra kiadás, hanem maga a belépődíj. És ha ez így marad, lehet, hogy a PC-s játék jövője már nem egy izgalmas új világ felé halad, hanem egyre szűkülő zsákutcába.
