Újabb látványos lépést tett a magfúzió gyakorlati megvalósítása felé a kínai EAST reaktor, amelyet gyakran a mesterséges Napként emlegetnek - számolt be róla a 24.hu. A kutatóknak sikerült egy olyan problémát kezelniük, amely évtizedek óta az egyik legnagyobb akadálya a korlátlan fúziós energia előállításának: extrém sűrűségű plazmát tudtak stabil állapotban tartani.
A magfúzió régóta ígéretes energiaforrásként szerepel a tudományos tervekben, hiszen elvileg szinte kimeríthetetlen, nem termel jelentős mennyiségű radioaktív hulladékot, és nem jár üvegházhatású gázok kibocsátásával. A gyakorlati megvalósítást azonban számos technikai korlát hátráltatja, ezek közül az egyik legismertebb a Greenwald-határ, amely azt írja le, milyen sűrűség felett válik instabillá a plazma egy tokamak típusú reaktorban.
Az EAST esetében ezt a határt nemcsak megközelítették, hanem jelentősen túl is lépték. A kísérletek során a kutatók a reaktor indításakor finoman hangolták az üzemanyag kezdeti nyomását, valamint az elektronciklotron-rezonancia fűtést, vagyis azt a mikrohullámú frekvenciát, amelyen az elektronok energiát nyelnek el. Ennek eredményeként a plazma a korábban kritikusnak tartott sűrűség 1,3-1,65-szörösénél is stabil maradt.
Ez azért számít különösen fontosnak, mert a kísérlet során a plazmát egy olyan állapotba sikerült eljuttatni, amelyet eddig inkább csak elméleti lehetőségként kezeltek. Az úgynevezett sűrűségmentes rendszerben a plazma nem omlik össze akkor sem, ha tovább növelik a részecskék számát. A jelenség mögött a plazma és a reaktor falai közötti kölcsönhatások önszerveződése áll, amely kiegyensúlyozott állapotot hozhat létre a rendszerben.
Bár korábban az Egyesült Államokban is születtek hasonló eredmények, az EAST mostani teljesítménye újabb bizonyíték arra, hogy a fúziós energia nem pusztán távoli ígéret. Kína és az Egyesült Államok egyaránt részt vesz az ITER nemzetközi programban is, amely Franciaországban építi a világ eddigi legnagyobb kísérleti fúziós reaktorát. Ha a jelenlegi fejlesztések üteme kitart, a mostani áttörések már nemcsak laboratóriumi érdekességek, hanem egy jövőbeli, működő fúziós erőmű alapkövei lehetnek.
