Meglepően sok külső merevlemez jutott el nagyon kevés tényleges használat után az adatmentő szakemberekhez. A Secure Data Recovery 3453 meghibásodott külső HDD adatait vizsgálta meg, és azt találta, hogy 60,8 százalékuk még 8760 órányi, vagyis egy teljes évnek megfelelő bekapcsolt üzemidőt sem ért el. Ez azonban nem azt jelenti, hogy tízből hat külső merevlemez egy éven belül tönkremegy: a mintába eleve kizárólag olyan eszközök kerültek, amelyek már meghibásodtak és professzionális adatmentésre küldték őket.
A Secure Data Recovery részletes elemzése a 2023 januárja és 2026 júniusa között beérkezett külső HDD-ket vizsgálta. Mindegyik eszköznél mechanikai meghibásodást, fizikai sérülést vagy a kettő kombinációját állapították meg; a pusztán logikai hibákkal, például sérült fájlrendszerrel vagy elveszett partícióval érkező meghajtókat nem vették bele a kutatásba. Azokat az eseteket is kizárták, amelyeknél a sérülés miatt a SMART-adatok már nem számítottak megbízhatónak.
A számok így is elég látványosak. A vizsgált meghajtók 2,2 százaléka, összesen 76 darab 24 órányi üzemidőig sem jutott, 49,6 százalékuk pedig 4380 óránál, vagyis fél évnyi folyamatos működésnek megfelelő időnél kevesebbet teljesített. Az egyéves határt 2101 meghajtó nem érte el.
A medián mindössze 4559 bekapcsolt óra volt, ami nagyjából 190 napnyi folyamatos működésnek felel meg. Az átlag ugyanakkor jóval magasabb, 15 961 óra, vagyis körülbelül 665 nap lett. A jelentős különbséget az okozta, hogy rengeteg meghajtó nagyon korán kiesett, miközben néhány példány rendkívül sokáig működött. A rekordot egy 2002-es, 80 GB-os HDD tartotta, amely 124 292 órát, valamivel több mint 14 évnyi üzemidőt gyűjtött össze.
Gyártónként is komoly eltérések mutatkoztak, ezeket azonban különösen óvatosan kell kezelni, mert a minták mérete nagyon különbözött. A 2016 vizsgált Western Digital HDD átlagosan 14 010, a 802 Seagate 17 539, a 333 Toshiba 11 112, a 184 Hitachi 35 914, a 118 Samsung pedig 20 843 üzemórát ért el. Ezekből az adatokból nem lehet megbízható gyártói rangsort felállítani, hiszen nem ismert, hogy az egyes márkákból összesen hány működő külső merevlemez volt használatban ugyanebben az időszakban, és a mintába csak meghibásodott eszközök kerültek.
A kutatók a SMART-rendszer Current Pending Sector Count értékét is megnézték, amely a bizonytalanul olvasható szektorokat tartja nyilván, és gyakran a közelgő merevlemezhiba egyik figyelmeztető jele. A meghajtók 27,2 százaléka azonban úgy ment tönkre, hogy ez az érték nulla volt, vagyis ebből a mutatóból semmilyen előzetes figyelmeztetés nem látszott. A labor szerint a leggyakoribb problémák között a leejtés, az elektromos túlfeszültség, a túlzott hő, a hibás író-olvasó fej, a meghibásodott vezérlőelektronika és az orsómotor hibája szerepelt.
A How-To Geek is arra hívta fel a figyelmet, hogy a 60,8 százalékos adatot könnyű félreérteni. A kutatás nem egy újonnan vásárolt külső HDD meghibásodási valószínűségét mérte, hanem azt vizsgálta, hogy a már meghibásodott és adatmentő laborba került eszközök mennyi bekapcsolt üzemidőt halmoztak fel. Maga a Secure Data Recovery is külön hangsúlyozta, hogy mintájában a korai meghibásodások felülreprezentáltak lehetnek.
Az eredmények inkább arra mutatnak rá, hogy egy külső merevlemezt sem érdemes az adatok egyetlen példányának tárolására használni, függetlenül attól, mennyire új. A biztonsági mentéseknél régóta alkalmazott 3-2-1 szabály szerint három példányt érdemes tartani a fontos adatokról, két különböző adathordozón, amelyek közül az egyik fizikailag más helyen található. A PCW ezt a módszert részletesen is bemutatta, és a mostani adatok alapján továbbra is sokkal biztonságosabb megoldás, mint egyetlen külső HDD-re bízni a pótolhatatlan fájlokat.
