Vizsgálat indult a Webloc magyarországi használata miatt, miután az elmúlt napokban komoly visszhangot kapott a VSquare és a Citizen Lab közös oknyomozása. A friss beszámolók szerint a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság már foglalkozik az üggyel, vagyis a történet mostanra nem maradt meg sajtóhír szintjén.
A Weblocról a VSquare és a torontói Citizen Lab azt írta, hogy egy olyan megfigyelőrendszer, amely mobilos alkalmazásokból és digitális hirdetési adatfolyamokból származó helyadatok alapján képes emberek mozgását követni. A Citizen Lab szerint a rendszer világszerte több százmillió készülék adataiból dolgozhat, a VSquare pedig azt állítja, hogy a magyar hírszerző és rendvédelmi szervek legalább 2022 óta használják ezt a technológiát, és a licencek megújítása még 2026 márciusában is megtörtént.
Az ügy súlyát az adja, hogy ezek az adatok nem klasszikus lehallgatásból vagy célzott telefonfeltörésből jönnek, hanem hétköznapi appok és reklámrendszerek által összegyűjtött információkból. A Citizen Lab szerint ebből nemcsak azt lehet látni, merre jár valaki, hanem idővel a napi rutinja, kapcsolatrendszere és bizonyos szokásai is kirajzolódhatnak. A kutatók azt is állítják, hogy Magyarország az első megerősített európai uniós ország, ahol a Webloc használata bizonyíthatóan felbukkant.
A történet ettől még nem ott tart, hogy hivatalosan kimondták volna, melyik magyar szerv pontosan mire és hogyan használta a rendszert. Egyelőre egy oknyomozói állítás, egy komoly kutatói háttéranyag és a most elindított adatvédelmi vizsgálat áll egymás mellett. Ez viszont már önmagában is elég ahhoz, hogy az ügy ne csupán technológiai érdekesség legyen, hanem nagyon is komoly adatvédelmi és jogállami kérdés.
A következő hetekben az lesz a döntő, hogy a NAIH vizsgálata eljut-e odáig, hogy pontosabban kiderüljön, valóban használták-e Magyarországon a Weblocot, és ha igen, milyen jogalapon. Mert ha a VSquare és a Citizen Lab állításai megállnak, akkor nem egyszerűen egy újabb kényes megfigyelési ügyről lesz szó, hanem arról is, hogy a magyar állam olyan adatforráshoz nyúlhatott, amelyet az érintettek többsége észre sem vesz, mégis részletesen feltárhatja az életüket.
